Seite 43 [43]
OCR
REMBRANDT, A HUMANISTA? A művészettörténetet , humanista diszciplínaként" értelmező Panofsky számára a múltból ránk maradt művek közvetlenül , irracionális és szubjektív folyamatok eredményeként" adódnaké6: s mivel nem saját kultúrájuk kontextusában leledznek, az utókor szükségképpen saját szükségleteihez igazítja, vagyis átértelmezi őket. A múlt mélyéről történelmi üledékként fölbukkanó kép érzéki arcát fordítja az utókor megfigyelője felé — de ez az esztétikai ábrázat (a stílus) a maga közvetlenségében szükségképpen csalóka. Azért van szükségünk az értelemrekonstrukció gondosan kidolgozott és ellenőrzött módszertani eljárásaira, hogy azt ragadjuk meg, amit a művek egykor, a maguk közegében jelentettek, s ne azt, amit közvetlenül, automatikusan, a mi számunkra mondanak. Véletlen-e, hogy Panofsky éppen Rembrandt-interpretátorokra hivatkozik, amikor Jakob Burckhardttal és Carl Neumann-nal kapcsolatban az érzéki tapasztalat és a személyes világnézet közvetlen találkozásából fakadó félreértések veszélyéről beszél, és , objektív korrigálóerők""7 után kiált? A Panofsky-féle ikonológia a művészi emlékeket hajlamos mindenekelőtt bonyolult jelkombinációknak látni, amelyek megfejtésre várnak: nem hisz a megvilágosító pillanatokban, hanem a vita contemplativa módszerességét és szellemi távolságtartását teszi meg a tudományos tevékenység normájának88. , . .. A humán tudományokra... nem az a feladat hárul, hogy ragadják meg azt, ami különben elfutna, hanem hogy töltsék meg élettel azt, ami különben halott maradna. . ., amikor a humán tudományok azokat a bizonyos megdermedt és állandó állapotú emlékeket vizsgálják, amelyek — mint mondtam — vkiemelkednek az idő áradatäböl«, azokat a folyamatokat igyekeznek megragadni, melyeknek során az illető emlékek létrejöttek és azzá lettek, amik"? — írja jellegzetes, A művészettörténet mint humanista tudomány címet viselő tanulmánya záró szakaszában. Az az , elevenség", amelyről ő beszél, inkább csak metaforikusan értendő — jel és jelentés, kép és nyelvi értelem ama tiszta és örök jelenidejűségeként, amely igazán megbízhatóan csak az ikonográfiai analízis révén érhető el. Csak ezen a szinten lehet a képet a lehető legnagyobb biztonsággal az , az, ami" mintájára identifikálni. Még a Panofsky-féle rétegmodell utolsó szintjén, ,a kutató szintetikus intuícióját" is egy olyan általános kultúrának és kultúrtörténeti műveltségnek kell kordában tartania, amely biztosítja, hogy az , ikonológiai interpretáció" valóban a mű , belső jelentését vagy tartalmát" tegye elevenné, s ne valami önkényes szubjektív képzetet vetítsen rá. A második világháború után gyorsan teret nyerő ikonológia azért válhatott a kuhni értelemben vett , normál tudománnyá", a művészet46 Panorsky 1984c, 271. 47 Panorsky 1984c, 258. 48 BREDEKAMP 1992 49 Panorsky 1984c, 277. Panofsky a tudományos megértés feladatát elsősorban azoknak a történelmi félreértéseknek a kiküszöbölésében látja, amelyet Kronosz pusztító hatalma okoz azzal, hogy szétmállasztja azokat a jelentésteli kozmoszokat, amelyek ölén a művek egykor megszülettek. A helyes értés útja egyedül az egykori kontextusok lehető legprecízebb helyreállítása lehet. Csakhogy egész történeti életvilágokat utólag csak a nyelv közvetítésével, értelemösszefüggésekként lehet megragadni. A képeket tehát Panofsky is , formulának", ám kevésbé a pázosz, mint inkább a jelentés kiürült formuláinak tekinti. 41
