OCR
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET , ÚJ TÁRGYILAGOSSÁGA? séges az antikvitás mellett vagy vele szemben állást foglalni, ahogy egy orvos számára sem lehetséges tiszta és tisztátalan betegségek között különbséget tenni." Az antik örökség nem holt üledék, hanem az európai ember identitásának , objektív állandója" 38: a vele való szembenézés ,a tudatos szellemi orientálódás minden kísérleténél fellépő necessitas". A Nachleben der Antike filológiainak látszó programja ennyiben nem alkalmi múlttöredékek esetleges nyomait kutatja, inkább az európai ember történelmi önfenntartásának, e szakadatlanul kockán forgó ügynek az ápolásában érdekelt. Warburg emlékezés és önmegértés történeti-pszichológiai (mai szóval: történeti-antropológiai) paradigmájában gondolkodik: ezért véli úgy, hogy — miként a felnőtt ember sem foglalhat állást egykori gyermekkora mellett vagy ellen, legfeljebb emlékszik rá vagy elfelejti — a rembrandti teljesítményt is az eredet tudatosításának vagy elfelejtésénekelfojtásának kontextusában szükséges megítélni. Ebből következik, hogy a mestert ki kell szakítani annak az ahistorikus törzsi gondolkodásnak a fogságából, amely mindent csupán aszerint képes megítélni, hogy saját-e vagy idegen, , a miénk"-e vagy , az övék", s amit Warburg a művészettörténetre vonatkoztatva à ,praktikus-etikai esztétika” »vagy-vagy-logikajaként” jellemzett és utasitott el. Rembrandt mai elevenségét nem lehet az időtlen germán szellem valamiféle misztikus érzületi közösségéből levezetni — amit aztán szembe lehet állítani a ,pogányokkal", a ,Déllel”, vagy azzal a csoporttal, amit Langbehn és Chamberlain óta mindinkább a más, az idegen fogalmán értettek: a zsidökkal??. 38 WARBURG 1926/2014, 70. 39 Schoell-Glass hivatkozik Börries von Münchhausen egy levelére, amely szerint ebben az időszakban a , Másik" vagy , másság" említése óhatatlanul a , zsidót" jelentette: a modernkori antiszemitizmus tette lehetővé a , germánságnak" és mindannak, amit ezzel összepárosítottak, így , Rembrandt"-nak ilyesfajta identitáspolitikai konstrukcióját. Mintha Neumann , praktikus-etikai esztétikája" Warburg szemében egy olyan új germán identitás kifejlesztésében szánna szerepet Rembrandtnak, amelyet kimondva-kimondatlanul csak az antiszemitizmus alapozhat meg. A Rembrandt-korszak történetileg-filológiailag precíz szembeállítása „a pogány kultúra másságával" mintegy megfosztja a ,másság" fogalmát aktuális antiszemita felhangjaitól is. Vö. SCHOELL-GLAss 1998, 215. A németországi Rembrandt-recepció későbbi (harmincas évekbeli) náci és antiszemita vonásairól ld. Wyss 2014, 86-87. 38