OCR
BEVEZETÉS HELYETT [Ajánlás] Mivel e kötet főszövegében — különböző helyeken és különböző aspektusokból — bőségesen esik szó tudománytörténetről, problematizációról, módszertani kérdésekről és hasonlókról, akadémiai bevezetés helyett fontosabbnak éreztem a személyes visszatekintést arra a hosszú és lassú tanulási-érési folyamatra, amelynek most értem a végére, s amely talán ezt-azt megvilágít a jelen munka hibrid szerkezetével kapcsolatban is. Azt például, hogy miért a Warburg személyes példájáról szóló tanulmány szolgál felütésként, akitől dolgozatom két kulcsmozzanata is — a képek performatívumként való szemlélete és a , tragikus" Rembrandt, a ,dramatische Gestaltung” gondolata — származik. A , dramatológiai" fejezetek (II-III. rész) felosztását egy számozott pontokba és alpontokba szedett szisztematikus részre és magukban is megálló drámaelemzések füzérére is az indokolja, hogy ragaszkodni akartam a műalkotás-individuumok hermeneutikus értelmezésének ma már alighanem divatjamúlt, számomra mégis egy életen át mérvadó műfajához. Azt legfeljebb csak remélhetem, hogy a képszínpadi dráma szintaxisának, illetve a diegetikus és szkopikus alakzatok részletes taxonómiájának példaanyagában is érvényesül a műközeli szemlélet elsődlegessége. A könyv utolsó része úgyszintén egy-egy mű szoros olvasatát kínálja — ezekben a műelemzésekben a hangsúly kifejezetten a képi értelem generálásának rembrandti gyakorlatára, illetve a rézkarcolás és a festés mediális sajátszerűségének művészi reflektálására kerül. Elkészült hát a könyv, amelynek vágyképe, majd fantomja évtizedek óta lebegett lelki szemeim előtt. Mint jeleztem, későn érő típus vagyok, ráadásul olyan, aki mindenhonnan elkésik, és egyáltalán nincs érzéke a jó időzítéshez. Ezt a munkát is végszóra fejeztem be: épp ötven évvel az után, hogy először beléptem alma materem kapuján. De hűséges fajta is vagyok: ahogy az egyetemnek, egyetlen munkahelyemnek is csak most, fél évszázad után kényszerülök búcsút mondani, úgy régi, gyerekes fantazmagóriámtól sem pártoltam el. Szeretném hinni, hogy az én „Mozartom” nemcsak vaskossäg tekintetében lesz méltó a 2008-ban elhunyt Fodor Gézáéhoz, hanem szellemében is: az ő emlékének ajánlom ezt a könyvet. Budapest, 2023. május 27