Oldal 29 [29]
BEVEZETÉS HELYETT
[Ajánlás] Mivel e kötet főszövegében — különböző helyeken és különböző aspek¬
tusokból — bőségesen esik szó tudománytörténetről, problematizációról, módszertani
kérdésekről és hasonlókról, akadémiai bevezetés helyett fontosabbnak éreztem a sze¬
mélyes visszatekintést arra a hosszú és lassú tanulási-érési folyamatra, amelynek most
értem a végére, s amely talán ezt-azt megvilágít a jelen munka hibrid szerkezetével
kapcsolatban is. Azt például, hogy miért a Warburg személyes példájáról szóló tanul¬
mány szolgál felütésként, akitől dolgozatom két kulcsmozzanata is — a képek perfor¬
matívumként való szemlélete és a , tragikus" Rembrandt, a ,dramatische Gestaltung”
gondolata — származik. A , dramatológiai" fejezetek (II-III. rész) felosztását egy szá¬
mozott pontokba és alpontokba szedett szisztematikus részre és magukban is megálló
drámaelemzések füzérére is az indokolja, hogy ragaszkodni akartam a műalkotás-indi¬
viduumok hermeneutikus értelmezésének ma már alighanem divatjamúlt, számomra
mégis egy életen át mérvadó műfajához. Azt legfeljebb csak remélhetem, hogy a
képszínpadi dráma szintaxisának, illetve a diegetikus és szkopikus alakzatok részletes
taxonómiájának példaanyagában is érvényesül a műközeli szemlélet elsődlegessége.
A könyv utolsó része úgyszintén egy-egy mű szoros olvasatát kínálja — ezekben a mű¬
elemzésekben a hangsúly kifejezetten a képi értelem generálásának rembrandti gyakor¬
latára, illetve a rézkarcolás és a festés mediális sajátszerűségének művészi reflektálására
kerül.
Elkészült hát a könyv, amelynek vágyképe, majd fantomja évtizedek óta lebegett
lelki szemeim előtt. Mint jeleztem, későn érő típus vagyok, ráadásul olyan, aki min¬
denhonnan elkésik, és egyáltalán nincs érzéke a jó időzítéshez. Ezt a munkát is végszóra
fejeztem be: épp ötven évvel az után, hogy először beléptem alma materem kapuján.
De hűséges fajta is vagyok: ahogy az egyetemnek, egyetlen munkahelyemnek is csak
most, fél évszázad után kényszerülök búcsút mondani, úgy régi, gyerekes fantazmagó¬
riámtól sem pártoltam el. Szeretném hinni, hogy az én „Mozartom” nemcsak vaskossäg
tekintetében lesz méltó a 2008-ban elhunyt Fodor Gézáéhoz, hanem szellemében is: az
ő emlékének ajánlom ezt a könyvet.
Budapest, 2023. május
27