Page 15 [15]
OCR
BEVEZETÉS HELYETT Kis személyes tudománytörténet, avagy miként lett Rembrandt - számomra legalábbis - a művészettörténet Mozartja? , Már megint egy új könyv Rembrandtról?!" — e felkiáltással kezdte szabadkozását 1978ban Sir Kenneth Clark abban az előszóban, amelyet Az Introduction to Rembrandt című esszéfüzérének a New York-i Harper & Row-näl megjelent — színes reprók híján is elegáns — paperback kiadásához írt!. A tekintélyes brit professzor, aki 1966-ben publikált már egy fontos alapművet a témában (Rembrandt and the Italian Renaissance?), kicsiny gyermekkoráig visszamenő lelki érintettségével magyarázta túlcsorduló ámulatát a mester iránt, amely csak nőttön-nőtt azzal, hogy iskolásként buzgón másolta, egyetemistaként sűrűn tanulmányozta s végül — művészettörténésszé válva — csaknem ötven évig kutatta, könyvekben és konferenciákon taglalta, egyetemeken tanította szerte a nagyvilágban. Világhírű tudósként sem szűnt meg foglalkoztatni őt a nagy varázsló, holott az időközben önálló diszciplínává vált Rembrandt Studies már akkor is a hollandiai szakspecialisták felségterületének számított. Nem sokkal megjelenése után e munka egy példánya a birtokomba került, házi könyvtáram becses darabjaként őrzöm azóta is. Azért idézem most ide, mert magyarázkodó felütése — további fél évszázad múltán — még helyénvalóbbnak látszik egy friss és szerénytelenül terjedelmes Rembrandt-könyv élén — ráadásul egy magyar szerzőén, aki nem a korszak muzeológus vagy történész specialistája, még csak nem is nederlandista, viszont, bár nem vergődött nemzetközi hírnévre, szintén majdnem fél évszázadon át pepecselt a témával. A magam mentségére arra sem hivatkozhatom, hogy gyermek- vagy ifjúkoromban különösebben megérintett volna a festő és művészete. Az ELTE bölcsészhallgatójaként kezdettől a művészettörténet érdekelt, de amikor 1973-ban, másodéves egyetemistaként először jártam Amszterdamban, inkább a Dam hippivilága, a flower power és marijuána füstje izgatta érzékeimet, mint a Rembrandthuis szelleme vagy a Rijksmuseum gyűjteménye. Utólag, csaknem élethosszig tartó kutatásaim összegzése alkalmával elárulha1 CLARK 1978 2 CLARK 1966 13
