OCR
DÉR CSILLA s ,Több is volt: a jaj indulatszóval kezdődő mondatok esetén volt nehéz a döntés." (29 éves, vidéki nő) e ,Ha újból szerelmes lehetnék...meg az , Ó"-val kezdődőek, mivel az számomra inkább beszélt nyelvi talán, illetve a jaj-jal kezdődőek számomra nem igazán férnek össze az óhajtó mondattal, bár beszélt nyelvben el tudom képzelni sóhajtás közben" (43 éves, budapesti nő) s , Azok a mondatok, amelyek csak-ot, illetve hogyhá-t tartalmaztak, és azok, amelyek előtt nem volt ó, vagy jaj." (18 éves, budapesti nő) « „l. Azindulatszö nélküli formáknál bizonytalan voltam a beszélt nyelv esetében. Nemigen hallottam indulatszó/sóhajtás nélküli óhajtást. 2. Szerintem a , ha" kezdetű, indulatszó nélküli forma nagyon gyakori a beszélt nyelvben -— kijelentő hangsúllyal (,ha újrakezdhetném", ,ha másként csinálhatnám", , ha most tíz évvel fiatalabb lennék"), de ezek attól még óhajtó mondatok. 3. Írásban viszont nem biztos, h. ki szokták tenni az indulatszót, illetve a felkiáltójelet. (A felkiáltójel egyre jobban kikopik az írott nyelvből [a szakfordításokból különösen], nagymértékben az angol nyelv hatására.)" (45 éves, budapesti nő, a saját kiemelésem, D. Cs. I.) Az utolsó válasz azt tükrözi, hogy az óhajtás és az indulatszók , összekapcsolódása" természetesnek érződik a beszélt nyelvben, de a /a ezek nélkül is megjelenhet óhajtásokban (mint azt az adatközlő említette példák is mutatják). KONKLÚZIÓ A korpusz- és a kérdőíves vizsgálat eredményei a feltételes függetlenedett mellékmondatok esetében egyértelműen egybevágnak: mindkettő a hogyha kötőszóval álló változatok rendkívül ritka, gyakorlatilag kihalt voltát tükrözi, ugyanakkor azt mutatják, hogy a ha kötőszós inszubordinált mellékmondatok léteznek, illetve létezőnek érzékelt variánsok. Az attitűdvizsgálat tanúsága szerint az inszubordinált feltételes mellékmondatok az óhajtó partikulával álló óhajtó mondatokhoz képest nem kevésbé elfogadottak, hanem , esetük válogatja": bár a hogyha kötőszóval kezdődő függetlenedett mellékmondatok nem(igen) érződnek használatban lenni a mai magyarban, ugyanez a csak óhajtó partikulás változatokra is igaznak látszik. Az óhajtó mondatok esetében ezért az indulatszókkal, illetve egyes inszubordinált módon megjelenő változatokat is célszerű használatban lévő(nek érzett) formákként bemutatni. s 166 "