Oldal 168 [168]
DÉR CSILLA
s ,Több is volt: a jaj indulatszóval kezdődő mondatok esetén volt nehéz a
döntés." (29 éves, vidéki nő)
e ,Ha újból szerelmes lehetnék...meg az , Ó"-val kezdődőek, mivel az szá¬
momra inkább beszélt nyelvi talán, illetve a jaj-jal kezdődőek számomra
nem igazán férnek össze az óhajtó mondattal, bár beszélt nyelvben el tudom
képzelni sóhajtás közben" (43 éves, budapesti nő)
s , Azok a mondatok, amelyek csak-ot, illetve hogyhá-t tartalmaztak, és azok,
amelyek előtt nem volt ó, vagy jaj." (18 éves, budapesti nő)
« „l. Azindulatszö nélküli formáknál bizonytalan voltam a beszélt nyelv ese¬
tében. Nemigen hallottam indulatszó/sóhajtás nélküli óhajtást. 2. Sze¬
rintem a , ha" kezdetű, indulatszó nélküli forma nagyon gyakori a beszélt
nyelvben -— kijelentő hangsúllyal (,ha újrakezdhetném", ,ha másként csi¬
nálhatnám", , ha most tíz évvel fiatalabb lennék"), de ezek attól még óhajtó
mondatok. 3. Írásban viszont nem biztos, h. ki szokták tenni az indulatszót,
illetve a felkiáltójelet. (A felkiáltójel egyre jobban kikopik az írott nyelvből
[a szakfordításokból különösen], nagymértékben az angol nyelv hatására.)"
(45 éves, budapesti nő, a saját kiemelésem, D. Cs. I.)
Az utolsó válasz azt tükrözi, hogy az óhajtás és az indulatszók , összekapcsoló¬
dása" természetesnek érződik a beszélt nyelvben, de a /a ezek nélkül is megje¬
lenhet óhajtásokban (mint azt az adatközlő említette példák is mutatják).
KONKLÚZIÓ
A korpusz- és a kérdőíves vizsgálat eredményei a feltételes függetlenedett mel¬
lékmondatok esetében egyértelműen egybevágnak: mindkettő a hogyha kötő¬
szóval álló változatok rendkívül ritka, gyakorlatilag kihalt voltát tükrözi, ugyan¬
akkor azt mutatják, hogy a ha kötőszós inszubordinált mellékmondatok léteznek,
illetve létezőnek érzékelt variánsok. Az attitűdvizsgálat tanúsága szerint az
inszubordinált feltételes mellékmondatok az óhajtó partikulával álló óhajtó
mondatokhoz képest nem kevésbé elfogadottak, hanem , esetük válogatja": bár a
hogyha kötőszóval kezdődő függetlenedett mellékmondatok nem(igen) érződnek
használatban lenni a mai magyarban, ugyanez a csak óhajtó partikulás változa¬
tokra is igaznak látszik. Az óhajtó mondatok esetében ezért az indulatszókkal,
illetve egyes inszubordinált módon megjelenő változatokat is célszerű haszná¬
latban lévő(nek érzett) formákként bemutatni.
s 166 "