inkább nem létezőnek. A középkorúak tehát ritkábban utasítottak el egyes vál¬
tozatokat, de a tendenciák hasonlóak: a csak és a hogyha a leginkább , vitatott"
státusú elemek. Az összképet tekintve nem látszik mintázat az indulatszót ille¬
tően egyik korcsoportban sem ítehát hogy a jaj-jal vagy az ó-val álló variánsok
preferáltabbak vagy elutasítottabbak lennének).
BÁRCSAK újból szerelmes lehetnék! úgy
Ó, BÁRCSAK újból szerelmes lehetnék!
JAJ, BÁRCSAK újból szerelmes lehetnék!
BÁR újból szerelmes lehetnék!
Ó, HA újból szerelmes lehetnék!
JAJ, HA újból szerelmes lehetnék!
Ó, HOGYHA újból szerelmes lehetnék!
Ó, BÁR újból szerelmes lehetnék!
HA újból szerelmes lehetnék!
JAJ, BÁR újból szerelmes lehetnék!
JAJ, HOGYHA újból szerelmes lehetnék!
JAJ, CSAK újból szerelmes lehetnék!
Ó, CSAK újból szerelmes lehetnék!
HOGYHA újból szerelmes lehetnék!
CSAK újból szerelmes lehetnék!
0,00% 10,00% 20,00% 30,00% 40,00% 50,00% 60,00% 70,00%
3. dbra. A vizsgalt (indulatsz6 +) kétész6-/partikulavdltozatokkal indulö
mondatoknak a fiatal és középkorú adatközlők szerinti , nem létező" formái
(a beszélt magyar nyelvben) (90).
Khí-négyzet-próbát végeztünk annak kiderítésére, hogy van-e kapcsolat a kor¬
csoportok és a vizsgált variánsok között, de nem találtunk szignifikáns össze¬
függést (X? = 18,86, df = 14, p > 0,1).
A 3. kérdés esetében, amely a bizonytalannak érzett formakra kérdezett ra,
tehát azokra, amely esetében az adatközlők nehezen tudtak dönteni, a válaszadók
bő fele, összesen 165 fő (55,20%) nem irt semmit, toväbbi 18 fö (6%) pedig „nem”¬
mel felelt (pl. „Nem, szerintem mindegyik rendben volt." — 36 éves, budapesti