Oldal 155 [155]
ELLENTÉTEZÉS ÉS ÖSSZEFONÓDÁS
erősítik a magyar nyelv vonatkozónévmásai (pl. ami), amelyek tovább erősítik a
határozatlanságot, hiszen valamihez képest mutatnak rá tárgyukra, ismét csak
a viszonyítást fejezve ki ezzel.
A viszonyítás-viszonylagosság együtt jár a már említett meghatározatlanság¬
gal és végső soron a bizonytalansággal. Ennek ellenére értelmezésemben a
dazwischen és inzwischen által képviselt definiálatlanság nem a nihilre, a teljes
elveszettségre, egyedüllétre utal. A regény során ugyanúgy láthatjuk a fogalmak¬
kal már és még nem rendelkező szereplők, a nagypapa és az unoka által észlelt
választási lehetőségeket és az ezek mentén formálódó/formálható identitást
(egyikük még valóban ez előtt áll, másikuk elsősorban vágyakozik pusztán).
Ebből a szempontból kontrasztjukba helyezhető az apa karaktere, akin talán
egyáltalán nem érezhető ez a keresés vagy a kétely, ahogyan az általa képviselt
rendszerben, ideológiában sem. Az apa viszonyítási pontja, mondhatni, abszolút
— ez pedig mind a regény világában (melyben kevés dolgot tekinthetünk nyíltan
megválaszoltnak), de az általános történelmi tapasztalatban is téves útnak bi¬
zonyul.
A köztiség tehát nem mint elaprózódás és nihil, hanem mint egyensúlyozás
fordítódik le számomra: egyensúlyozás narratívák, lehetőségek, világosság és
sötétség között, melyek egyike sem bírhat abszolút, végleges bizonyossággal,
igazsággal a keresgélő és esendő ember számára. A dazwischen és inzwischen
ezáltal az ember horizontális elhelyeződésének kifejeződése, melyben az egye¬
temességre való vágyódás és annak bukásra ítéltsége az ember folyton vívódó és
kereső valójában ér össze. Értelmezésemben a könyv ebben a bizonytalanságban
állapodik meg. Valóban nem foglal állást egyik narratíva, egyik szereplő mellett
sem: Simon Péter képviseli azt az állapotot, amely így az ember általános álla¬
potaként is interpretálható. A regény zárása így egyszerre nyugtalanító és nyu¬
galmat adó, hátrahagyott kérdései pedig válasznélküliségükkel buzdítanak ke¬
resésre. , Egyszer, hosszú lelki szárazság után egy szent megkérdezte az Istent:
hol voltál eddig, uram? az Isten így válaszolt: Benned! Igen ám, de ha benn ke¬
resed, akkor mindig kinn van, ha kinn keresed, akkor benn. Dazwischen, mindig
dazwischen! Jöl jegyezd meg!””
25 Uo., 34.
* 153 +