Oldal 151 [151]
ELLENTÉTEZÉS ÉS ÖSSZEFONÓDÁS
vitatja nézeteit — testvéreként tekint a nagypapára, addig az apa (Feri) a,,realitds¬
ból". Mind munkája, mind a nagypapával való vitája is azt mutatja, hogy apjával
és fiával ellentétben ő nem osztozik a mítoszok, mesék és eszmék által teremtett
személetben: , Mindig utáltam a képtelen szóvirágait! Mocskos vágyai szellemmé
szublimálva!"" Az apa testesíti meg azt az embert, aki mindenből kivetkőzött, aki
egy olyan ruhába öltözik, mely minden hazatérésekor át van itatva az idegen világ
szagával, és bár hazaérkezésekor a nagymama mindig kimossa, ez csak arra elég,
hogy újra átitatódjon. A regény tetőpontján az apa tanúvallomásában elárulja
gyerekkori barátját, Frigyes bácsi fiát, és vallomásában többek közt apja halálára
is hivatkozik. A szülők, a nagymama és a nagypapa a rádión keresztül hallgatják
végig a lesújtó monológot; a rádión keresztül, melyet a nagyapa tudatosan nem
hallgatott, mivel feladatának tekintette az elszakadást a világtól. A realitás azon¬
ban betör a családba, és velük is marad: bár a gyermeki elbeszélő nem narrálja a
tanúvallomást — ez is jelölheti annak idegenségét —, az apa tanúskodása utáni
hazalátogatásakor ugyanúgy csendről tudósít, mint később az intézetben: , Egész
nap senki sem beszélt." A tanúvallomás és annak következményei nemcsak a
családi összeomlás szempontjából fontosak, de szimbolikus értelmezésük is
kulcsfontosságú a regény szempontjából. Az apa szavai egyszerre tanúskodnak a
narratívák közötti végleges döntéséről, az általa képviselt ideológia kegyetlensé¬
géről és véleményéről, miszerint a mítosz és mindaz, amit az jelképez, akárcsak
vallomásában az apja, halott. Ugyanakkor fontos lehet, hogy ez a vallomás való¬
jában hazugságokra épül. A jelenet drámáját, melyet a nagypapa halála és Simon
Péter addigi életének felfordulása jelez, az adja, hogy a regény tetőpontján a mí¬
toszok fegyvertelennek bizonyulnak a történelemmel szemben; később, az inté¬
zetben az elbeszélőt már nem is emlékezteti semmi a nagypapa meséire. Talán
ezért is kérdezi a nagypapa mintegy megbabonázva: , Tévedtem volna?" Ez az
egyetlen, a mű során többször megjelenő töredékes kérdés súlyos dilemmát jele¬
nít meg, melynek tartalmára nem válaszolhatunk biztosan, azonban sejthető,
hogy a nagypapa ennek nyomán újabb identitáskrízisben találhatja magát.
Bár eddig leginkább a nagypapa személyében meghúzódó dilemmákról volt
szó, a legfontosabb szereplő mégis az elbeszélő. Simon Péter maga a válasz, a
végkifejlet, legalábbis sorsa magában rejti mindazon dilemmák potenciális fel¬
oldását, amelyek a nagypapában feszültek, és amelyeket örökségül hagy az uno¬
kája számára, akárcsak az elmesélt történeteket. , Hát ne csodálkozz, ha álmod¬
ban ismeretlen nyelveken, arámiul, héberül, görögül, arabul, latinul és a többi,
7 Uo., 95.
18 Uo., 129.
1 Uo., 125.
s" 149 "