kiválasztottad magad. Magad, a magad elméjével. Magad." Szintén erre utal a
korábbi idézet (, Ha te jössz, mintha valami visszatérne a múltból..." mely a
regényben egyedülálló módon megmutatja, hogy a nagypapának küldetése elle¬
nére is levetkőzhetetlen része a zsidósága, amely nem vallásosságában, hanem
narratívájában, történeteiben, tehát a mítoszaiban áll, a zsidó hit meggyőződése
és gyakorlata nélkül. Sorsa, átka ebben áll. Ahhoz, hogy levetkőzhesse determi¬
náltságát, céljának a zsidó hit narratívájával való leszámolását és ezáltal a mítosz
érvénytelenítését teszi meg, célja azonban így is, még mindig a mítosz által
meghatározott.
Ezen a ponton érdemes megemlíteni a regény egyik legfontosabb motívumát/
szereplőjét, a két Simont. A két Simon, azaz Cirénei Simon és Simon Péter, annak
a kettőségnek a szimbólumává válik, amely a nagypapában húzódik meg - és
amelyet az unoka, Simon Péter is megtestesít. A két Simon közötti különbség
már a fenti idézetben is el van rejtve: , Csak egyetlen szót kell kimondanom, amit
nem mondhatnék. Jézus." Jézus neve, mint egy tiltott kifejezés, mindössze
egyetlen egyszer fordul elő a könyvben, ezen kívül a hal motívumában és ahhoz
kapcsolódó cselekményekben (például a hal elfogyasztása, , Ecce homo!") sejt¬
hető csak meg. Mégis nyilvánvaló, hogy egy szelíden megrajzolt, de ennek elle¬
nére éles határvonal ez, mind a könyv egésze, mind a nagypapa életének és annak
megértésének szempontjából. Az elfogadott és az el nem fogadott Messiás a
zsidóság és a kereszténység közötti tragikus különbség, mely tragikum hordo¬
zójává a nagypapa válik, és ebben egyedül marad — zsidóság és kereszténység,
mítosz és történelem között; kivetkőzve, de ki nem térve; kiválasztottságát visz¬
szautasítva, de kiválasztva saját maga által; a vérvonalat megszakítva, de úgy
mesélve, ahogyan neki mesélt a nagyapja — vagyis dazwischen.