Oldal 149 [149]
ELLENTÉTEZÉS ÉS ÖSSZEFONÓDÁS
egyáltalán feloldható ez az egzisztenciális dilemma — meglátásom szerint a
válaszhoz talán a már emlegetett , köztiséggel" kerülhetünk közelebb.
ZSIDÓSÁG ÉS KERESZTÉNYSÉG
Megölni, hogy mindez halott mítosz legyen?
A nagypapa identitáskrízise szoros összefüggésben van a hitével, amelybe a regény
több különböző pontján is betekintést nyerhetünk. Az egyik legfeszítettebb ezek
közül a nagypapa barátjával, Frigyes bácsival folytatott beszélgetés, melyben a
nagypapa saját zsidóságával kerül vitába, amelyet barátja képvisel. , Ha te jössz,
mintha valami visszatérne a múltból, illetéktelenül, valami, ami becsap, ami már
nem az, ami volt, ami már nem él, mert bennem halott. De visszajön, tehát mo¬
zog, mutatja új képeit, pedig az én múltam már úgy megkövesedett, nekem már
meghaltál te is!" Itt derül ki a leginkább, hogy a nagypapa szekularizálódott
zsidóként van jelen, , kivetkőzött" azért, hogy definiálhassa saját magát: , Én
levetkőztem! De ki nem tértem soha! Ez világi máz! Én eljutottam a saját lelkemig.
Saját! Csak Istenhez térő lelkemig! És ez a lélek, a saját, az enyém, semmilyen
nyájba nem sorolható!" A nagypapa álláspontja paradox, és paradox módon
tisztán , köztivé" lesz, a dazwischen állapotot ölti magára: , Dazwischen, mindig
dazwischen!... Csak inzwischen, mindig két történet, két lélegzetvétel között:
dazwischen!”!? A nagypapa zsidó emberként több évezrednyi mítoszt és törté¬
nelmet kell hogy levessen magáról ahhoz, hogy önmagát láthassa — de a mitikus
gondolkodásból való kilépés egyúttal a zsidó hitből való kilépését is jelenti. Az
ő értelmezésében ez az áldozat, amelyet meg kell hoznia saját, önálló, mitikus
köröktől nem determinált identitásáért: , Neked már meg kellett volna értened,
hogy én! én ÉN vagyok!" A nagypapa valóban meg akarja ölni a mítoszt, hogy
szabaddá tegye a pillanatot a felismerésre: én vagyok. Paradox módon, de mégis
adódhat a kérdés: ki az az én, milyen a nagypapa énje? Az , én" mint a leginkább
magától értetődőnek vett konstruktumunk széthullani látszik a narratíváktól és
döntésektől zajos keresgélésben, kiemelése egyszerre válik állítássá és semmit
mondássá.
A nagypapa nem tud elszakadni a mítosztól, ez mutatkozik meg Frigyes bácsi
élcelődésében is: , Te mégis, hiába tiltakozol, te kiválasztott vagy, kedvesem. Te
9 Uo., 67.
1 Uo., 86.
1 Uo., 88.
2 Uo., 35.
B Uo., 87.
s 147 "