Oldal 147 [147]
ELLENTÉTEZÉS ÉS ÖSSZEFONÓDÁS
a regnáló rezsim cinikus szólamai is. A nagypapa -— aki önmagában is világok
határvonalán áll -— és az apa kapcsolata két világ szembenállása, melynek ütkö¬
zőzónájában a világra épp csak szemeit nyitogató kisfiú áll. Ahogyan a nagypa¬
pa meséiben említett , körök", úgy maga a regény is körkörösen, ciklikusan
bontakozik ki egészen az utolsó fejezetekig, ahol a gyermek egy egészen más
valósággal, az intézeti világon keresztül a realitással találkozik: mesék helyett
hallgatás és az azt megtörő utasítások veszik körbe. A főhős sorsa a narratívák
sorsát is magában hordja - a regény utolsó soraiban nemcsak saját élete kérdő¬
jeleződik meg, de így mindannak az , álomszerű, de igaz történetnek?" (és a tör¬
ténelemnek?) a sorsa is, amely Simon Péterben volt, és talán maradt is, elrejtve.
A regény vége nem kap egyértelmű megoldást (vagy feloldást), a főszereplővel
együtt az olvasó is kétségek között marad.
„Dazwischen, mindig dazwischen!... Csak inzwischen, mindig két történet,
két lélegzetvétel között: dazwischen!" — ezen vezérfonal mentén haladva, amely
számomra kulcsfontosságúvá vált a mű értelmezésében, a mítosz és történelem,
a zsidóság és a kereszténység, valamint a szereplők által képviselt narratívák
kettőségeit, illetve magát a köztiséget is bemutatom.
MÍTOSZ ÉS TÖRTÉNELEM
A mítosz, a mitikus gondolkodás mind tartalmilag, mind terjedelmét tekintve
is jelentős részét képezi a regénynek. A mű világát tekintve a nagypapa az a sze¬
replő, aki személyesen is tud kapcsolódni hozzá, még ha sok esetben azonosulni
ő sem tud vele. A mitikus időkről való tudását és szkepszisét is át akarja adni
unokájának, így mesél az elbeszélőnek. A könyv gerincét is ezek, a nagypapa
által mesélt történetek képezik, kiváltképp azok, amelyek az , ősökről" szólnak.
Az addigi Simon Péter által tolmácsolt, töredezett elbeszélésmód egy-egy fejezet
erejéig lineárissá válik, így rajzolható meg végső soron a Simon család Leától
egészen a főszereplőig. A nagypapa és az unoka is részévé válik a narratívának,
mely akár a világ értelmezésére használt keretté is válhatna utóbbi számára. A
nagypapa nemcsak elmeséli ezeket a történeteket, de értelmezi is azokat. Hét
kört nevez meg, ezek az ősök tetteit, tulajdonságait jelzik: , Hogyan teszi meg a
hetediket? Ezt nem tudom. A békesség után talán a boldogság, végre. És talán ez
lesz a tied...”.” A körkörösseg, a ciklikussäg tehát nemcsak a regény szerkezetében,
de a nagypapa meséin belül is megjelenik.
! Nádas Péter: Egy családregény vége, Pécs, Jelenkor, 2015, 35.
? Uo., 114.
s 145 "