Page 146 [146]
PUSKÁSNÉ IMRE BOGLÁRKA
történeti és politikai felhangot kapnak, és központi fogalommá válik az identitás.
A zsidó identitás a holokauszt előtt is rengeteg feszültséget hordozott magában:
ez a vallásával egybeforrt nemzet szinte egész történelme során diaszpórában
élt, míg a körülöttük élő népekhez ambivalens viszonyulás alakult ki: egyszerre
érezhették magukat otthon, de mégis , idegenben". A zsidó emberek életének és
identitásának tehát a kezdetektől fogva része a kettősség, a közöttiség — mint
majd később kifejtve látjuk -—, a , dazwischen"-ség. A nemzetiség kérdése mellett
természetesen a vallás is szorosan ide kapcsolódik, amely a zsidó nép számára
az évszázadok alatt megtartó erőként, egyszersmind határvonalul is szolgált
önmaguk és a környező népek között.
A regényben a zsidó identitás a nagypapán, míg ezentúl, a kor általánosságban
jelenlévő társadalmi és nemzetközi feszültségeit, a kiépülő rendszer rombolását
főképp az édesapán keresztül (illetve a szomszédság homályos történéseiben)
láthatjuk, ami által még egy, másmilyen idegenség is megjelenik a mű világában.
Mindezek egy, a világból még valamit alig felfogó kisfiú mikrokörnyezetében,
illetve magában a fiúban modelleződnek le, beleértve mindezek fájdalmas di¬
lemmáit, az egymástól való elidegenedést, meg nem értettséget és a választás és
árulás tragikusan egybefonódó dichotómiáját is.
A REGENY BEMUTATÄSA, FÖBB KERDESFELVETESEINEK FELVÄZOLÄSA
A továbbiakban a felvázolt hatások mentén érdemes most már közelebbről is
ránézni a tárgyalt műre. Nádas Péter 1977-ben született kisregénye műfaját te¬
kintve — ahogyan azt a cím is sejteti — családregény, de nem a klasszikus módon.
Már a műfaj újraírása, valamint a cím (Egy családregény vége) is rámutat a ha¬
gyomány továbbvihetőségének kérdésére. Az olvasó számára talán a legkiütközőbb
jellegzetesség az a töredezett elbeszélés lehet, melynek tolmácsolója Simon Péter,
az 5-6 éves korú kisfiú. A műben szereplő szekularizálódó zsidó családban a
nagymama, de mindenekelőtt a nagypapa játsszák a legjelentősebb szerepet a
gyermek életében. Az édesapa a katonai rendőrség tagja, míg az édesanya nem
része a család életének (talán maga is a holokauszt áldozata lett). Simon Péter
legmeghatározóbb élményei a nagypapa által mondott mesék, amelyek egészen
ősidőkig visszanyúló elbeszélések a családról, fokozatosan haladva a jelen felé.
A történeteknek a nagypapa és Simon Péter is szereplői, ők is részei a narratívá¬
nak, de sorsuk ismeretlen mind maguk, mind az olvasó számára. Ez a végkifejlet¬
keresés elválaszthatatlan attól az identitáskereséstől, amelyet elsősorban a
nagypapa képvisel. A mű kérdésfelvetései ugyanakkor nem csak a zsidóságra
vonatkoznak: megszólalnak a keresztény gondolkodás, valamint az ateizmus, sőt,
+ 144 ¢