Oldal 115 [115]
ADALÉKOK A VÖRÖS ŐRSÉG HATÁRVÉDELMI SZEREPÉHEZ
esetben is részegen, borosüvegekkel a kezükben törtek-zúztak a faluban, kárt
téve így a lakosok magántulajdonában is. Szintén alkoholtól bódult állapotban
egy alkalommal harminc helyi férfit kényszerítettek arra, részben fenyegetések¬
kel, részben lövöldözéssel, hogy tíz kocsit fogjanak be számukra a legfontosabb
mezőgazdasági munkák időszakában. Mindezt a helyi munkástanács megkérde¬
zése nélkül cselekedték meg. A közlekedési eszközök hiánya egyébként az egész
demarkációs vonalon jellemző vonás volt, így a szekerek önkényes eltulajdoní¬
tása általános jelenségnek számított. A szuloki munkástanács panaszában meg
is jegyezte, hogy a vörösőröknek valóban szüksége van a kocsikra, de ezek
igénybe vétele a munkástanács tagjaival való előzetes egyeztetés után vehetők
igénybe, és nem pedig így, erőszakos módon. Egy datálatlan sajtójelentés szerint,
amely nagy valószínűséggel június 10. napján keletkezett — mivel május 10-én
még nem, július 10-én pedig már nem tartózkodtak Szulokon -, néhány helyi
földműves, megelégelve az erőszakosságot, vasvillákkal támadt három vörösőr¬
re, valamint az egység parancsnokára is. A szakasz többi tagja társainak segít¬
ségére sietett, amikor is ezzel egyidőben szerb csapatok támadták meg a falut.
A támadást a vörösőrök visszaverték, a lövöldözés a szerbekkel még az erdőben
is folytatódott. A jelentés szerint a szerb egységgel vívott harcnak nem volt se¬
besültje.? A Szulokon állomásozó vörösőrszakasz erőszakoskodásai oda vezettek,
hogy 1919. július 8-án politikai akaratra távozásra kényszerültek a településről.
A szuloki munkástanács vezetése ráadásul kérte az ügy kivizsgálását és az egység
felelősségre vonását." Említésre méltó a Tab községből érkezett, ekkor már
munkásmozgalmi veteránoknak számító férfiakból álló egység, amely törekedett
a helyi lakossággal való jó viszony kialakítására. A tabi vörösőrök népgyűlést
rendeztek Patosfán, Németladon és Homokszentgyörgyön is. Természetes módon
ezek a népgyűlések alkalmat adtak a politikai agitációra, a szervező munka fő
motivációja is mindenképpen ez lehetett. A népgyűlések előadói az egység pa¬
rancsnokai, Boncz József és Somogyi Ferenc voltak.? A később a fehérterror
áldozatává való, asomogyi munkásmozgalom 1956 utáni emlékezettörténetének
egyik legnagyobb kultusszal bíró — a fehérterror áldozataként annak , mártírja"
is —, , civil" foglalkozását tekintve tabi nyomdász Somogyi Ferenc amúgy is neves
33 A kaposvári sajtóelőadó jelentése Szulok megtámadásáról: Rippl-Rónai Vármegyei Hatókörű
Városi Múzeum. Újkortörténeti Fotógyűjtemény, 197.
34 MNL SVL Főispáni, 1919/1969.
355 Somogyi Munkás, XVI. évf., 1919. május. 23. MNL SVL XV. 44. Dr. Andrássy Antal főlevéltáros
gyűjteménye.
* 113 ¢