Page 112 [112]
OCR
FARKAS PÉTER A demarkációs vonal védelmének fontosságára a kaposvári dandárparancsnokság 1919. március 29-én lejegyzett sürgönye is felhívta a figyelmet: A jelenlegi demarkációs vonal ellen fegyveresen előnyomuló bármely hadsereghez tartozó csapat [sic!] ha lehetséges vérontás nélkiil lefegyverezendé [sic!]. Ott ahol a lefegyverzés kilátástalan volna, mindennemű ilyen előnyomulás ellen a legszívósabb ellenállást kell kifejteni. A parancsnok csak abban az esetben van jogosítva a visszavonulásra parancsot adni, hogy ha az ellenállás teljes kilátástalanságot mutat. Indokolatlan visszavonulási parancsért a parancsnokot teszem felelőssé. Ezzel mindama kérdezősködésnek, amely a csapatok magatartása miatt az ország több részéből akár a katonai parancsnokok, akár a helyi direktóriumok részéről ide érkeztek elintézést nyernek. E parancsra az egész katonaságnak és a csapatok közelében fekvő direktóriumoknak tudtul adandó." A sürgöny által megfogalmazottak is kiemelték a helyi direktóriumok jelentős szerepét a határvédelemben, gondolva itt elsősorban a szekszárdi, a sásdi és a kaposvári székhelyű politikai szervezetekre. Megjegyzendő, hogy a Sásdi Direktórium szerepe a Baranya vármegyéből érkező, a későbbiekben a 44-es SomogyBaranyai Vörös Dandárba betagozódó önkéntesek toborzása, szervezése volt. A szűk területen tevékenykedő Sásdi Direktórium amúgy sem rendelkezett megfelelő lehetőségekkel, erőforrásokkal ahhoz, hogy a demarkációs vonal védelmében aktívan részt vegyen, ez a feladat a vizsgált baranyai-somogyi határszakaszon a Somogy Vármegyei Direktórium feladatköreit gyarapította. A demarkációs vonal védelmét kezdetben a Vörös Hadsereg kötelékébe tartozó, 44-es Vörös Dandár csapatainak egy része látta el. A Vörös Hadsereg említett egységei már 1919. április első napjaiban a demarkációs vonal mentén teljesítettek szolgálatot. A demarkációs vonalon már április folyamán is az legégetőbb problémának a létszámhiány számított, ahogy ez a jelenség tapasztalható volt a Magyarországi Tanácsköztársaság teljes regnálása alatt is a vizsgált térségben. A 44-es Somogy-— Baranyai Vörös Dandár politikai biztosa, Hajdu Gyula által jegyzett 1919. április 23-i távirat is arról számol be, hogy a Somogy Vármegyei Direktórium ellenőrzése alá tartozó szerb demarkációs vonalon mindössze hétszáz főre (!) csökkent a különböző áthelyezések miatt az ekkor itt szolgálatot teljesítők létszáma." A Vörös Őrség határvédelmi csapatait Tolna vármegyéből érkezett egységekkel erősítették meg, akik az első vörösőregységeknek is számítottak az általunk 18 MNL SVL Főispáni, 1919/0738. 5 Hajdu Gyuláról: MNL SVL XXXV. 54. Magyar Dolgozók Pártja. Magyar Szocialista Munkáspárt. Archívum. (a továbbiakban: Archívum.) Személyi gyűjtemény. Hajdú Gyula gyűjtemény. s 110 "
