Seite 111 [111]
OCR
ADALÉKOK A VÖRÖS ŐRSÉG HATÁRVÉDELMI SZEREPÉHEZ A VÖRÖS ŐRSÉG A DEMARKÁCIÓS VONAL MENTÉN A Somogy Vármegyei Direktórium határvédelmi kérdései a pártállami időszakban még a hadtörténelmi témákat feldolgozó alapkutatásokat közlő és emellett némiképp tendenciózus feldolgozások sorában önállóan nem, csak érintőlegesen szerepeltek." A Vörös Őrség feladatai 1919 májusában újból bővültek, mégpedig a demarkációs vonal mentén." A Vörös Őrségnek a Vörös Hadsereg északi hadjáratára vezényelt csapatait kellett felváltani a demarkációs vonal mentén, és farkasszemet kellett nézniük a Dráva túloldalán állomásozó, létszámbeli és fegyverzet tekintetében is mindenképpen előnyt élvező Drina-hadosztály szerb egységeivel. A Vörös Őrség számára a határvédelmi feladat is kiemelt, ám rendkívül nehéz feladattá vált: 1919. május 25-én a Somogyi Vörös Ujságban a következő cikk jelent meg: Kaposvár a Dunántúl védelmi központja lett! Megszerveztek a vörösörkerületet!"° Ez szervezeti szempontból a következőt jelentette: míg a vörös kerületi parancsnokság Székesfehérváron maradt, és továbbra is diszponált a dunántúli Vörös Őrség egységei fellett, addig a határvédelemért felelős kerületi parancsnokság már mint egy új központ és szervezeti egység jött létre Kaposvár központtal. A kerületi parancsnokság, majd a későbbiekben felállított, a vörösőrök feletti joghatósággal bíró törvényszék is a kaposvári Szarvas Szálloda épületében rendezkedett be." A védőkerület alá tartoztak a Dunántúl létszám feletti vörösőregységei, akik eddig a szervezet tartalékát képezték. A határon tartózkodó vörösőrök feladata közé tartozott a közbiztonság fenntartása, az ellenséges támadások elleni védekezés, az ellenforradalmi elemek elleni fellépés, innentől kezdve pedig a demarkációs vonalon való átlépésre csak a Vörös Őrség adhatott engedélyt. A demarkációs vonal átlépése ezentúl csak igazolvánnyal volt lehetséges, amit a Vörös Őrség ezredparancsnokságain volt szükséges bemutatni - ez persze sok kellemetlenséget okozott, mindenekelőtt a demarkációs vonal közvetlen környezetében élő lakosok számára. 4 A Somogy Vármegyei Direktórium határvédelmi kérdéseiről, érintőlegesen: Mészáros Károly: Adalékok a somogy-baranyai 44-es vörös dandár történetéhez, Hadtörténelmi Közlemények, 1966/1, 19—39; Andrássy Antal: A somogy-baranyai 44-es dandár szervezése és harcai 1919-ben, in Kanyar József (szerk.): Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv 20, Kaposvár, 1989, 253—287. Baranya vármegyében a 308 településből csak 55 nem esett szerb megszállás alá. A demarkációs vonal mögé eső Somogy vármegyei települések száma mindössze 42 volt, a legnagyobb lélekszámú szerb megszállás alá eső települések között említendő Barcs és Szigetvár. Erről bővebben: Csóti Csaba: A dél-somogyi területek szerb megszállása 1918 és 1921 között, in Bősze Sándor (szerk.): Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv 29, Kaposvár, 1988, 123-142. 16 Somogyi Vörös Ujság, XV. évf., 1919. május. 25. A kerületi parancsnokságáról a Szarvas Szállodában: MNL SVL 1919/1455; MNL SVL Főispáni, 1919/1801; A Vörös Őrség törvényszékéről: MNL SVL Főispáni, 1919/1646; MNL SVL Főispáni, 1919/1801. = S s 109 "
