Page 108 [108]
OCR
FARKAS PÉTER való véglegesnek gondolt szakítást." Az írás szerzője egyértelművé tette, hogy a frissen alapított Vörös Őrség nem hasonlít a korábbi rendvédelmi szervezetekre, a korábbi szerveket pedig a kapitalista elnyomás kiszolgálójának tekintette. A szervezet feladata a Tanácsköztársaság belső rendjének megalapozása és biztosítása volt, ezek mellett pedig kifejezetten katonai jellegű funkciót is kapott: a Vörös Őrség a Vörös Hadsereg kiegészítő részét alkotta, az ekkor Landler Jenő vezette és Vágó Béla által helyettesített Belügyi Népbiztosság rendelete alapján a rendvédelmi szervezet tagjai át is helyezhetőek voltak a haderő kontingensei közé! Ez elsősorban a frontszolgálatra alkalmas, és korábbi harctéri tapasztalatokkal már rendelkező vörösőrökre vonatkozott. Mivel a Vörös Őrség a Belügyi Népbiztosság hatóköre alá volt helyezve, míg a Vörös Hadsereg a Hadügyi Népbiztosság alá, a szervezeti átfedések — mint a későbbiekben látni fogjuk —, a jogkörök nem pontos tisztázása már a szervezés elején is problémákat okozott. A vörösőrök illetménye megegyezett a Vörös Hadsereg tagságának illetményével, azonban pénzbeli járandóságot helyezett kilátásba. Az új rendvédelmi szervezet taglétszámát elsősorban toborzással kívánták a továbbiakban növelni, amely a szervezett munkásság tagjait célozta meg elsősorban; a politikai megbízhatóság mellett a testi adottságok és orvosi vizsgálat volt hivatott dönteni az újoncok alkalmasságáról. Ezzel párhuzamosan azonban a korábbi szervek tagságának átvételét sem tartották kizártnak. A belügyi népbiztos által kinevezett bizottság hatáskörébe utalták a kérdést, mindezek mellett újszerű jelenséggel is találkozhatunk: a legénység választhatta ki rajának vagy szakaszának parancsnokát. A Vörös Őrség szervezeti tekintetben a következőképp épült fel: városi parancsnokságokra és vármegyei (kerületi) parancsokságokra osztódott a szervezet, a kerületi parancsnokságok alá tartoztak járási parancsnokságok, valamint a községi kirendeltségek kaptak szerepet. A Vörös Őrség személyzete a következőkből állt: őrszemélyzet, irányító személyzet, egészségügyi és egyéb szakalkalmazottak alkották az állományt. A parancsnokokat a Belügyi Népbiztosság nevezte ki, akik esetében a katonai tapasztalat és a proletár származás volt a döntő szempont. A proletár származású és politikailag is megbízhatónak számító parancsnokok számának növelése érdekében a Belügyi Népbiztosság tanfolyamokat is indított, a forradalmi iskolázottság elterjedése és a leendő parancsnokok megfelelő ideológiai képzettsége érdekében. A magasabb szintet képviselő kerületi parancsnokok kinevezésében egy bizottság játszott döntő szerepet, melybe a Belügyi Népbiztosság, a Magyar Szocialista Párt és a Munkás és Katonatanács delegált egy-egy főt. Alacsonyabb szervezeti szinten, a rajok és szakaszok esetében maga a legénység választhatott magának parancsnokot. A rendelet kimondta, hogy a Vörös Őrség 5 Vörös Őrség, I. évf., 1919. április. 20. s 106 "
