Seite 96 [96]
Csix ADAM Lajos
között területi konfliktus nem állt fenn, semmi nem indokolta komolyabb kato¬
nai hírszerzői tevékenység folytatását, személyi hírszerzőhálózat kiépítését. A
Magyar Néphadsereg hadgyakorlatok során lefektetett hadműveleti irányai — egy
nagy európai fegyveres konfliktus esetén — Ausztria, Olaszország, kisebb részben
a Német Szövetségi Köztársaság irányába mutatnak. Csehszlovákia területén
zajlott ugyan pár hadgyakorlat, innen maximum a parancsnokok rendelkeztek
személyes tapasztalatokkal az országról, annak földrajzi és infrastrukturális
adottságairól, katonai erejének állapotáról. A Magyar Néphadsereg részvétele az
intervencióban a Szovjetunió politikai és hadvezetése által koordinálva történt,
a magyar fél önálló szereplőként nem tevékenykedett. Autonóm módon tehát
sem a hadműveleti zónát, sem a vállalt szerepet és feladatokat nem határozhat¬
ta meg a magyar politikai és hadvezetés. Munkahipotézisem alapján nagyobb
önállósággal a katonai hírszerzés területén rendelkezhetett a magyar fél.?
Visszalépve az időben, 1968 az ambiciózus reformfolyamatok éve volt a nyu¬
gati és a szocialista blokkon belül, amely — a vasfüggöny keleti felén — a katonai
intervencióval történő lezárást hozta magával. Alexander Dubéek 1968. január
5-én Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP) első titkára lett. Ez komoly
változásnak bizonyult az addigi csehszlovák sztálinista belpolitikában, mivel
márciusra már a szovjet, a lengyel és a keletnémet politikai vezetés kritikákkal
reagált a kezdődő enyhülésre. A drezdai csúcstalálkozó egy egyre mélyülő dip¬
lomáciai válság nyitánya volt ugyan, de ehhez gyorsan párosult a június 19-től
megkezdődő, csehszlovák területen megrendezésre kerülő Sumava-hadgyakorlat.
Ez a lépés tekinthető a katonai nyomásgyakorlás kezdetének. A végső politikai
megoldáskeresési kísérlet az 1968. július 29. és augusztus 2. között megtartott,
szovjet részről teljesen sikertelen ágcsernyői találkozó volt. Az ezt követő napon
lezajló pozsonyi csúcs — utólag már — a diplomáciai út lezárásának tekinthető,
amely csupán a csehszlovák vezetés éberségét csökkentette, a közvéleményt
pedig megnyugtatta.?
? M. Szabó Miklós: A Magyar Néphadsereg és a Varsói Szerződés szerepe Csehszlovákia megszál¬
lásában, Budapest, Dialóg Campus, 2017, 67-70; Homor György: Hívatlan vendégként északi
szomszédainknál. 1968, Pápa, Jókai Mór Városi Könyvtár, 2010, 9-16; Pataky Iván: A vonakodó
szövetséges. A Magyar Néphadsereg közreműködése Csehszlovákia 1968. évi megszállásában,
Budapest, Rastafari Bt., 2008, 3-40; Jagadics Péter: 1968. Egy elfelejtett hadjérat. À zalaegersze¬
gi 8. gepkocsizö löveszhadosztaly és a katonai elhárítás részvétele Csehszlovákia megszállásában,
h. n., Szülőföld, 2018, 26—31; Horváth Miklós: Magyarország a szovjet hatalmi törekvések szol¬
gálatában, in Schmidt Mária (szerk.): A dimenziók éve — 1968. Nemzetközi konferencia a "68-as
események negyvenedik évfordulója alkalmából, Budapest, XX. Század Intézet, 2008, 94—99.
3 M. Szabó: A Magyar Néphadsereg, 71-100; Pataky: A vonakodó szövetséges, 25-30.
.094 e