Page 75 [75]
OCR
A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI ÉLET LEHETŐSÉGEI AZ ÖTVENES ÉVEKBEN 1950 novemberében a helyettes lelkész járandóságát sem tudták kifizetni, mert nem volt rá fedezet, az egyhazadö 50%-ät nem sikerült beszedni ebben az évben. A tüzelőanyag-hiányból eredően a lelkésznek csupán használatlan gerendákat tudtak rendelkezésére bocsátani. A lelkészlakást a lelkésznek kellett kimeszeltetnie saját költségén. Az épület rendkívül rossz állapotban lehetett, erre utalnak a sorozatos presbitériumi jegyzőkönyvi megjegyzések, például 1953. október 11-én, amikor a szigetelés hiánya miatt beszivárgott a lelkészlakásba a talajvíz, és a lelkész engedélyt kért egy szoba víztelenítéséhez a presbitériumtól. 1956-ban az egyházközség anyagilag olyan nehéz helyzetbe került, hogy kérte: , az egyházközség közalapi terheit a felsőbb hatóság csökkentse, mivel ez egyházközségünkre súlyos megterhelést jelent".? Ugyanennek az évnek a nyarán pedig sajnálattal állapította meg a presbitérium, hogy a gyülekezet nem engedheti meg magának, hogy minden házasulandó pár ,,egy teljes Bibliát" kapjon ajandékba.** 1948 augusztusában a presbitérium azzal a reménységgel, hogy idővel viszszakapja, tudomásul vette a gyülekezet tulajdonában lévő iskolaépületek, tanítói lakások teljes berendezéssel együtt való államosítását." 1950 novemberében a lelkészlakás melletti káplánszobát a községi tanács lakásul kiutalta egy Mészáros Lajos nevű férfinak. A gyülekezet épületeinek elvesztése után ebben a szobában tartotta addig a bibliaköröket, presbiteri gyűléseket és énekkari próbákat. A tanács lakásínségre hivatkozva néhány hónap eltelte utánra helyezte kilátásba a helyiség visszaadását. Ezzel ellentétben 1952. november 30-án a jegyzőkönyv már három családot említett, akik az épületben éltek — a lelkészen és feleségén kívül (!), így külön illemhely építése vált szükségessé." 1958 augusztusában pedig ismét felszólította a presbitérium ,,a volt lelkészi irodában lakó Vajda Józsefet és a volt kaplánlakáson lakó Mészáros Lajost, hogy mielőbb költözzenek el a lelkészlakásról. Addig is, míg ez nem történik meg, felszólítja őket, hogy a lelkészlakás területén a jövőben semmiféle állatot nem tarthatnak, s meglévő állataikat a törvényes következmények terhe mellett 1959. február 1-ig pusztítsák ki."" Végül csak 1964-ben lett újra üres a káplánszoba, amit olyan rossz állapotban hagytak hátra, hogy le kellett bontani. A világháború idején megrongálódott templom elhúzódó rendbehozása is jól mutatja a gyülekezet nyomorúságos anyagi helyzetét és a politikai, gazdasági 23 SzZREPJ, 1956. január 29. 24 SZREPJ, 1956. június 24. 25 SZREPJ, 1948. augusztus 10. 26 SZREPJ, 1952. november 30. 27 SzREPJ, 1958. augusztus 31. 28 SZREPJ, 1964. július 18. + 73°
