Oldal 61 [61]
BETEGSÉGDÉMONOK REJTETT MEGJELENÉSÉNEK NÉPI TEOLÓGIÁJA
falusi réteg hozzáférése az egészségügyi ellátórendszerhez, különös tekintettel
az olyan ,egzotikus" szakmákban, mint a pszichiátria vagy a neurológia.
Éppen ezért nélkülözhetetlen a hittudomány és a kulturális antropológia,
valamint a néprajztudomány együttműködése a kérdés elemzésében. Ezek a
vizsgálatok pedig feltárják, hogy a népi réteg állandó hatással volt az alsópap¬
ságra, az egyházi tudáskincset pedig a papság folyamatosan bővítette is." Ehhez
adódik a kolostorok speciális inkubátorokként való működése, mellyel a népi
mágiát, valamint az ahhoz kapcsolódó szöveganyagokat nemcsak konzerválták,
hanem nemzeti nyelvekre fordították és tovább is fejlesztették. Így például a
démonűző ráolvasó formulák zöméről is kimutatható, hogy a gyökerei a szerze¬
tesi szöveggondozásba nyúlnak vissza." Ezeknek a szövegeknek a használata
azután mindenféle tilalom ellenére is visszakerült a papi gyakorlatba, amely
által egy dinamikusan változó, számtalan szálon kölcsönható, összetett rendszer
alakult ki az évszázadok során; és amely szokásainak vizsgálatára a fenti három
diszciplína eszközkészletét alkalmazom.
A szokások vizsgálata során azok eredetének, gyökereinek felderítése mindkét
oldalról számos többletinformációra vezet, ezért ezzel folytatom a tanulmányo¬
zást.
A legtöbb nép emlékei közt konkrétan megtaláljuk explicit formában említve
az egyes betegségdémonokat, az általuk okozott kórképekkel, valamint az ellenük
való védekezés és a kiűzésük módjaival együtt, így láthatóan globális jelenségről
beszélhetünk a betegségdémonok feltételezésének és elűzhetőségének kérdésében
egyaránt. Éppen ezért, ha a közös gyökereket kutatjuk, akkor az első lépés ennek
a speciális kulturális homogenitásnak a leleplezése, tehát annak magyarázata,
hogy miért jelennek meg ezek a lények törvényszerűen minden nép vallásos
hiedelmében.
Eltérő magyarázati modellt kell alapul vennünk a politeista és a monoteista
kultúrák esetében, de témám szempontjából most csupán ez utóbbinak van re¬
levanciája. A monoteizmus megszilárdulásával a hívő embereknek szembe kellett
nézniük a könyörtelen ténnyel, miszerint bármi történik is a világban, annak
köze van Istenhez. Márpedig a rossz természetű, sőt esetenként tragikus vagy
elborzasztó eseményekről, esetünkben kiváltképp betegségekről, mélyebb teo¬
lógiai tudás nélkül nehéz elképzelni, hogy egy szerető, kegyelmes Istenhez lehet
közük, vagy egyáltalán csak megengedi azokat. Elmondható, hogy az átlagember
szintjén kölcsönösen ellentmondásba került egymással a jóért és rosszért egy¬
* Adolph Franz: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter, Band 1, Freiburg, Breisgau, 1909,
641-642.
5 Pöcs Eva: Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán, Budapest, LHarmattan, 2002, 108.
§ Adolph Franz: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter, Band 2, 432-434.
+59 +