OCR
TIKÁSZ ÁBEL éppen ezért ez az Igében való élésre hívja, az Igébe való belemerülésre hívja az igehirdetőt."" A marginalizált homiletika a posztmodern lokális narratívák adta kihívásra nem dogmatikai alapon, hanem Ricoeur munkássága nyomán filozófiai alapon megfogalmazódó választ kínál. Az egyéni átélések és tapasztalatok megosztására, tanúságtételre ösztönzik a fogyatékkal élő, a hajléktalan és a nők alkotta kirekesztett csoportokat Kathy Black, Anna Carter Florence és a további marginalizált homiletikával foglalkozó szerzők. ÖSSZEFOGLALÁS Az Új Homiletika és a posztliberális homiletika liberális teológiai, illetve igeteológiai alapon kínált választ az észak-amerikai szószék válságára. Az ezredforduló idején megjelenő posztmodern homiletikai tendenciák szakítottak a homiletika dogmatikához kötöttségével, így a filozófiát nem csupán egy korszak jellemzésre, hanem a homiletika elsődleges forrásának is tekintették. A Lucy Rose és John McClure nevéhez köthető konverzációs homiletika Jacgues Derrida dekonstrukciós elméletét felhasználva a prédikáció, a prédikátor és a Szentírás autoritásának dekonstrukcióját hirdeti válaszként a posztmodern állapot autoritáskrízisére. A John McClure nevéhez köthető másképp homiletika az Emmanuel Lévinashoz köthető, hagyományos ontológiát elvető etikát kínálja a posztmodern egyedi, más igényére. A Kathy Black és Anna Carter Florence nevéhez köthető marginalizált homiletika, melynek fókuszában a fogyatékkal élők, hajléktalanok és nők állnak, a posztmodern állapot lokális tendenciáira felel Paul Ricoeur tanúságfelfogásával. A posztmodern tendenciák egyrészt választ kínálnak a posztmodern világszemlélet okozta tekintélyvesztésre, pluralizmusra, a metanarratívák elutasítására és a viszonylagosságra. Másrészt tudatosan fel is használják aposztmodern hermeneutika különböző elméleteit, és újragondolják a homiletika funkcióját. Az ismertetett három megközelítésben közös a hierarchia visszautasítása, a dekonstruált autoritások, a radikális odafordulás a marginalizált csoportok felé és a transzcendens jelenlét minimalizálása az etika javára. Az ontológiával való szembefordulás következménye az igehirdetés etikai tartalmának előretörése. A három megközelítés közös vonása, hogy nem dogmatikai, hanem filozófiai alapon kínálnak választ a posztmodern állapotra, ebből következően megközelítésük inkább közelebb áll az antropológiai etikához, mint a keresztyén teológiához. 59 Anna Carter Florence: Preaching as Testimony, Louisville, London, Westminster John Knox Press, 2007, xxvi. +54 »