Oldal 56 [56]
TIKÁSZ ÁBEL
éppen ezért ez az Igében való élésre hívja, az Igébe való belemerülésre hívja az
igehirdetőt.""
A marginalizált homiletika a posztmodern lokális narratívák adta kihívásra nem
dogmatikai alapon, hanem Ricoeur munkássága nyomán filozófiai alapon megfo¬
galmazódó választ kínál. Az egyéni átélések és tapasztalatok megosztására, tanú¬
ságtételre ösztönzik a fogyatékkal élő, a hajléktalan és a nők alkotta kirekesztett
csoportokat Kathy Black, Anna Carter Florence és a további marginalizált homile¬
tikával foglalkozó szerzők.
ÖSSZEFOGLALÁS
Az Új Homiletika és a posztliberális homiletika liberális teológiai, illetve igete¬
ológiai alapon kínált választ az észak-amerikai szószék válságára. Az ezredfor¬
duló idején megjelenő posztmodern homiletikai tendenciák szakítottak a
homiletika dogmatikához kötöttségével, így a filozófiát nem csupán egy korszak
jellemzésre, hanem a homiletika elsődleges forrásának is tekintették. A Lucy
Rose és John McClure nevéhez köthető konverzációs homiletika Jacgues Derrida
dekonstrukciós elméletét felhasználva a prédikáció, a prédikátor és a Szentírás
autoritásának dekonstrukcióját hirdeti válaszként a posztmodern állapot auto¬
ritáskrízisére. A John McClure nevéhez köthető másképp homiletika az Emma¬
nuel Lévinashoz köthető, hagyományos ontológiát elvető etikát kínálja a poszt¬
modern egyedi, más igényére. A Kathy Black és Anna Carter Florence nevéhez
köthető marginalizált homiletika, melynek fókuszában a fogyatékkal élők, haj¬
léktalanok és nők állnak, a posztmodern állapot lokális tendenciáira felel Paul
Ricoeur tanúságfelfogásával.
A posztmodern tendenciák egyrészt választ kínálnak a posztmodern világ¬
szemlélet okozta tekintélyvesztésre, pluralizmusra, a metanarratívák elutasítá¬
sára és a viszonylagosságra. Másrészt tudatosan fel is használják aposztmodern
hermeneutika különböző elméleteit, és újragondolják a homiletika funkcióját.
Az ismertetett három megközelítésben közös a hierarchia visszautasítása, a
dekonstruált autoritások, a radikális odafordulás a marginalizált csoportok felé
és a transzcendens jelenlét minimalizálása az etika javára. Az ontológiával való
szembefordulás következménye az igehirdetés etikai tartalmának előretörése. A
három megközelítés közös vonása, hogy nem dogmatikai, hanem filozófiai alapon
kínálnak választ a posztmodern állapotra, ebből következően megközelítésük
inkább közelebb áll az antropológiai etikához, mint a keresztyén teológiához.
59 Anna Carter Florence: Preaching as Testimony, Louisville, London, Westminster John Knox
Press, 2007, xxvi.
+54 »