Seite 55 [55]
POSZTMODERN TENDENCIÁK AZ ÉSZAK-AMERIKAI PROTESTÁNS HOMILETIKÁBAN
gálata biztonságot teremt a kiszolgáltatott csoportoknak, ? érzékenyebb a kul¬
turális párbeszédre, és mindig reagál az adott kontextusra.""
Anna Carter Florence Preaching as Testimony című homiletikája egyaránt
tartalmazza ezt a kétféle megközelítést. Munkája egyrészt a női igehirdetés tör¬
tenetet kutatja Anne Marbury Hutchinson (1591-1643), Sarah Osborn (1714-1796)
és Jarena Lee (1783-) életén keresztiil, hogy miképpen prédikaltak marginalizält
helyzetben, és definiálták tanúságként szolgálatukat. Florence a marginalizált
prédikáció teológiai alapjainak értelmezéséhez Paul Ricoeur és Walter
Brueggemann tanúságértelmezését használja.
Paul Ricoeur? 1980-ban publikálta A tanúság hermeneutikája című esszéjét,
melyben arról gondolkodik, hogyan lehet az abszolútról beszélni, ha nem ren¬
delkezünk róla abszolút tudással, nem lehet az abszolútot egy zárt rendszerben
rögzíteni, és a tudat nem képes az abszolútról minden jelet összegyűjteni.""
Mégis Ricoeur értelmes kérdésnek tartja az abszolútra való rákérdezést, amelyet
nem a példában és nem is a szimbólumban talál meg, hanem a tanúságban.
Esszéjében vizsgálja a prófétai és kérügmatikus tanúságot is." A tanúságtétel
értelmeznivalót ad, mert egyrészt az esemény és a jelentések dialektikája szövi
át, hiszen a zsidó nyelvezet által teológiai nyelvezettel szólalt meg a keresztyén
bizonyságtétel. Másrészt a tanúság szükségessé is teszi az értelmezést, mert
választani kell mindig az igazi jelek és a bálványok között, harmadrészt a tanú
és a tanúságtétel közti dialektika szükségessé is teszi azt, mert a tanúbizonyság
a Másiktól ered, arról tanúskodik, ami felülmúlja őt." A tanúságtételként, bi¬
zonyságtételként értelmezett prédikáció a marginalizáltakra irányítja a figyelmet,
az autoritást a hivatalos személyről a tanúságtévőre irányítják, a tapasztalat
újfajta szerepét hangsúlyozva, hiszen a tanú azt hirdeti, amit látott és hitt, és
53 Leonora Tubbs Tisdale: How women transform preaching, Nashville, Abingdon Press, 2021, 63.
54 Kim: Women Preaching, 21.
» Paul Ricoeur 1913-ban sziiletett Valence-ben. Rennes-ben, majd a Sorbonne Egyetemen végez¬
te tanulmányait. Lelkes pacifista, szocialista és protestáns, korai éveiben Karl Barth, Gabriel
Marcel és Henri Bergson munkái hatottak rá. Tanított Strasbourgban, Párizsban a Sorbonne-on
és a nanterre-i egyetemen, majd Paul Tillich utódja lett Chicagóban. Indulását a francia reflexi¬
ós hagyomány (Jean Nabert) és az egzisztencializmus (Gabriel Marcel, Karl Jaspers) határozta
meg, munkássága a fenomenológia, a hermeneutika és az angolszász nyelvfilozófia ötvözetének
tekinthető a hegeliánus szintéziskeresés jegyében. Fontosabb művei: Történelem és igazság (1955),
Idő és elbeszeles (1983-85), Az élő metafora (1975), Az önmaga mint másik (1990), Az emlékezet,
a történelem, a felejtés (2000).
56 Paul Ricoeur: A tanúság hermeneutikája, in Fabiny Tibor (szerk.): Ikonológia és műértelmezés 3.
A hermeneutika elmélete, Szeged, JATEPress, 1998, 207.
57 Uo., 192.
58 Uo., 203.
+53 +