Oldal 39 [39]
JAPÁNSZÍNHÁZ-KÉPÜNK 1844 ÉS 1900 KÖZÖTT
igaz, sem a mutatványok, sem a társulat mérete nem nyűgözte le a közönséget.
Az első előadás utáni beszámoló igazolja is, hogy írója a már ismerős létrás szá¬
mot tekintette meg, melyben csupán Kamaritz és társnője vett részt, aki , macs¬
kamódra kúszott fel a létrákon s ott tornászott"."" A második és harmadik estén
egy kádas és egy bambuszrudas produkció került színre, utóbbiban a japán férfi
még gyermekét is bukfenceztette.”’
1900 júliusában még a Budapesti Napló is beszámolt róla, hogy Aradon
Riogoku fog szerepelni tízfős társulatával, s a közönség a mutatvanyok mellett
a fellépők , fényes" jelmezeit és kellékeit is megcsodálhatja majd.?? Az előadás
azonban végül betegség miatt elmaradt, ? s a társulat csak kilenc évvel később
tudott visszatérni az országba egy budapesti fellépésre.
Mindeközben 1873-ban Szemere Attila jóvoltából — aki a Budapesti Szemlé¬
ben adja közre E. H. House után angolból fordított cikkét a japán színházról — már
egy egészen összetett és részletekbe menő leírást olvashattak az érdeklődők.
A színjátéktípus ugyan itt sincs megnevezve, de a szerző egyértelműen kabuki¬
színházba kalauzolja az olvasót, s az épület, a színpad és a közönség összetétele
mellett a színészekre és egy előadásnak (Bunbuku Csagama, vagy: A bugyogó
theás fazék) a bemutatására is kitér. Ráadásul az újság egy korabeli kabukiszínpad
képét is lehozta. A cikkben megfigyelhetők a kabuki legjellegzetesebb vonásai, a
széles és csekély mélységgel rendelkező színpad, melyet a szerző szerint hatáso¬
sabb díszletek alkotnak, mint a párizsi és londoni színházakban; a színpadra
merőlegesen csatlakozó, a nézőtéren keresztülfutó virágút, a hanamicsi; a zené¬
szek, a kórus és az előadás kezdetét jelző csattogó hanghatás. Vahot szövegével
szemben itt már kizárólag férfi színészek jelennek meg a színpadon, s a szerző
hozzá is teszi, hogy , ez mindig így van Japánban"." Az onnagaták? (a japán ki¬
fejezés nem jelenik meg a szövegben) aprólékosan kidolgozott jelmeze és moz¬
gása egészen elbűvölte a szerzőt: , Helyről helyre lengenek, testeik rythmikusan
rezegnek és karjaik csábítólag inognak, néha megállnak a keleten szokásos
kaczérsággal és intenek legyezőikkel, vagy csalogatnak mosolyukkal."??
noon
Közvetlenebbnek mondható -— bár nem tartalmaz az előzőhöz képest sok
son
újdonságot — Sámi Lajos cikke, amely két évvel később jelent meg a Vasárnapi
26 Julius: Színház, Debreczeni Ellenőr, 1889. december 10.
27 Julius: Szinház, Debreczeni Ellenőr, 1889. december 11.; 12.; 14.
28 Japániak az aradi színházban, Budapesti Napló, 1900. július 17.
29 Szinházi hirek, Arad és Vidéke, 1900. július 18.
39 Szemere: Egy nap a japáni, 423.
31 Női szerepek eljátszására specializálódott férfi színészek.
52 Szemere: Egy nap a japáni, 425.
«37 +