Oldal 28 [28]
VARGA D. ANNA
palatalizalt /s/ fonémak tekintetében, tehát a kiejtésük közötti különbség meg¬
szűnik. Ez azt mutatja, az [il megjelenése befolyásolja az /s/ kiejtését. Pitsudski
így ír az /s/ fonémáról: , Egy a szláv nyelvekben megszokott hangnak felel meg,
a lengyel nyelv $§ betűvel jelöli; az s és az sa között helyezkedik el, jól kivehető
palatalizációval, vagy közeledve az í hang artikulációs helyéhez."" Pitsudski csz
betűt használ, amikor tisztán kivehető az [s] hang, és abban az esetben, ha a
kiejtés helye eltolódik, c$2-t. Tehát Baráthosi c jelölése utalhat az előtte álló
hang palatalizációjára. Annyi mindenképp valószínűsíthető, hogy az c graféma
a mássalhangzó módosított kiejtésére utal. Emellett szól, hogy ez a jel az esetek
többségében a ck: betűnél, illetve további néhány grafémánál jelenik meg, tehát
valószínűleg nem morfémákra vagy nagyobb hangtani egységekre utaló jelen¬
ségről lehet szó, hanem szorosan az egyes hang kiejtését érintő változásról.
A néhány további réshang jelölése is vizsgálatot érdemel. A /h/ az ainu nyelv¬
ben gyengén ejtett, kevéssé befolyásolja az őt követő hang.? Egyes hangtani
környezetekben zöngésedhet. Az cx: vagy inkább cx:, amely megjelenik
Baráthosinál és Pilsudskinál is, a veláris /x/ vagy a palatális /c/ réshangra utal
Pitsudskinal.** Kindaicsi szerint a /h/, amennyiben [i] követi, palatalizálódik
(HAE), ezt jelölte <c>-vel.’* Az [f]-et főleg csak a korábbi szerzők említik,
Pilsudski olyan réshangként tartja számon, amely ritkán fordul elő, és az őt
követő [u] hang hatására képződik például /p/ fonémából.? Simeon szerint míg
egyes nyelvjárásokban mindenképp bekövetkezik, hogy [u] hang eldtt a /h/ [f]-re
módosul, addig másokban csak esetleges." Batchelor így ír erről: , Az f hang
hasonlít a valódi labiálisra, lágyabb, mint az angol labiodentális f hang. Csak
akkor fordul elő, ha x hang követi, és gyakran olyan szavakban található, amelyek
japán eredetűek lehetnek."" Mindezek alapján azt feltételezhetjük, hogy a ch:
a [h]-t, az x az [x]-et vagy a [c]-t jelenti, az <f>-fel jelolt hang feltehetéleg a japan
nyelvben is megjelenő [d] hangra utalhat. Ezek közül napjainkban viszont csak
a /h/-t tartjuk számon külön fonémaként, míg a többit allofónként.
Simeon: Phonemics, 13.
Pilsudski: Materials, 5. „It corresponds to asound common in Slav languages, and represented
in Polish by the letter $; it is between s and sh, with a distinct palatalization, or an approach to
the position in which i is articulated.”
Shiraishi: Phonetics, 449.
Pitsudski: Materials, 6.
Kindaichi-Chiri: Ainu gohou, 2.
Pitsudski: Materials, 6.
Simeon: Phonemics, 16.
Batchelor: Dictionary, 77. ,,f resembles the true labial in sound, it being softer than the English
labiodental f It never occurs excepting followed by the vowel u and is often found in words which
appear to be of Japanese origin.”
w
w
S
w
o
w
8
w
a
w
SI
+ 26 +