Page 21 [21]
OCR
AZ AINU SZAVAK LEJEGYZESENEK FONETIKAI SZEMPONTU VIZSGALATA BARATHOSI BALOGH BENEDEK AINU SZOTAR CIMU KEZIRATABAN me VARGA D. ANNA Baráthosi Balogh Benedek (1870-1945) székely szärmazäsü polgäri iskolai tanitó, utazó, néprajzgyűjtő és író, a magyarok rokon népeinek elhivatott kutatója." Számos távol-keleti és észak-európai népcsoporthoz utazott el, és gyűjtött tőlük jelentős néprajzi anyagot, amely ma magyar és más európai múzeumok gyűjteményeit gazdagítja. A magyarországi ainu gyűjtemény számára végzett munkája úttörőnek tekinthető, napjainkban is elválaszthatatlanul kapcsolódik a hazai ainukutatáshoz. Mind tárgyi, mind nyelvi vonatkozásban kiterjedt gyűjtéseket végzett. Ainu nyelvi feljegyzései, köztük ainu-magyar szótáranyaga, amelyet a Néprajzi Múzeumban őriznek, kéziratos formában maradtak fenn. Ezek kiemelkedő elsődleges forrásértékkel bírnak napjaink ainu nyelvi kutatásai számára. Az ainuk önálló nyelvet beszélő és különálló kultúrával rendelkező népként éltek évszázadokon át Japán északi részén és a környező szigeteken. Hagyományosan három főbb csoportra szokás osztani őket: a hokkaidói, a szahalini és a kuril-szigeteki ainukra. Ez a három csoport nem csak terület szerint különül el, az általuk beszélt nyelvben is eltérések mutatkoznak, amelyek alapján megkülönböztetnek hokkaidói, szahalini és kuril-szigeteki területi nyelvváltozatot. A szahalini és kuril-szigeteki változatnak azonban nem maradtak anyanyelvi beszélői, mivel az ottani ainuk a 20. század során beolvadtak a többségi társadalomba. A hokkaidói ainuk esetében is hasonló folyamat zajlott le. A Hokkaidón egyre erősödő japán befolyás, majd a sziget teljes Japánhoz csatolása egyre kevesebb teret adott az ainu népcsoport hagyományos életvitelének és kultúrájának fennmaradására, így a hokkaidói ainuk a 19-20. században nagyrészt asszimilálódtak a japán társadalomba. Ennek a nyelvváltozatnak napjainkban is vannak * Hoppal Mihaly: Egy elfeledett magyar sámánkutató: Baráthosi Balogh Benedek élete és munkássága, Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2002, 171-172. s ]9 e
