Oldal 21 [21]
AZ AINU SZAVAK LEJEGYZESENEK FONETIKAI
SZEMPONTU VIZSGALATA BARATHOSI BALOGH
BENEDEK AINU SZOTAR CIMU KEZIRATABAN
me
VARGA D. ANNA
Baráthosi Balogh Benedek (1870-1945) székely szärmazäsü polgäri iskolai tani¬
tó, utazó, néprajzgyűjtő és író, a magyarok rokon népeinek elhivatott kutatója."
Számos távol-keleti és észak-európai népcsoporthoz utazott el, és gyűjtött tőlük
jelentős néprajzi anyagot, amely ma magyar és más európai múzeumok gyűjte¬
ményeit gazdagítja. A magyarországi ainu gyűjtemény számára végzett munká¬
ja úttörőnek tekinthető, napjainkban is elválaszthatatlanul kapcsolódik a hazai
ainukutatáshoz. Mind tárgyi, mind nyelvi vonatkozásban kiterjedt gyűjtéseket
végzett. Ainu nyelvi feljegyzései, köztük ainu-magyar szótáranyaga, amelyet a
Néprajzi Múzeumban őriznek, kéziratos formában maradtak fenn. Ezek kiemel¬
kedő elsődleges forrásértékkel bírnak napjaink ainu nyelvi kutatásai számára.
Az ainuk önálló nyelvet beszélő és különálló kultúrával rendelkező népként
éltek évszázadokon át Japán északi részén és a környező szigeteken. Hagyomá¬
nyosan három főbb csoportra szokás osztani őket: a hokkaidói, a szahalini és a
kuril-szigeteki ainukra. Ez a három csoport nem csak terület szerint különül el,
az általuk beszélt nyelvben is eltérések mutatkoznak, amelyek alapján megkü¬
lönböztetnek hokkaidói, szahalini és kuril-szigeteki területi nyelvváltozatot. A
szahalini és kuril-szigeteki változatnak azonban nem maradtak anyanyelvi be¬
szélői, mivel az ottani ainuk a 20. század során beolvadtak a többségi társada¬
lomba. A hokkaidói ainuk esetében is hasonló folyamat zajlott le. A Hokkaidón
egyre erősödő japán befolyás, majd a sziget teljes Japánhoz csatolása egyre ke¬
vesebb teret adott az ainu népcsoport hagyományos életvitelének és kultúrájának
fennmaradására, így a hokkaidói ainuk a 19-20. században nagyrészt asszimilá¬
lódtak a japán társadalomba. Ennek a nyelvváltozatnak napjainkban is vannak
* Hoppal Mihaly: Egy elfeledett magyar sámánkutató: Baráthosi Balogh Benedek élete és munkás¬
sága, Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2002, 171-172.
s ]9 e