Seite 16 [16]
MARSAL MÁRK
lényegüket, ha az olvasó tudja, mi lett kihagyva, tehát ezzel kontrasztot adva a
világépítésben vagy fikcióteremtésben olyan értelemben, hogy ami kimaradt, az
legalább annyira fontos, mint ami szerepel az elbeszélésben."
Iser érdekes teóriájához könnyű kapcsolódási pontot nyújt Hayden White
történetfilozófus történetírásról szóló munkája, aki a történelmi szöveget, a tör¬
ténetírást feloldozza társadalomtudományi pontosságú valóságábrázolásából
azzal, hogy az irodalomi műalkotáshoz hasonlítja. Véleménye szerint a történész
az irodalmi és kulturális hagyományokból átvett elemekből épít narratívát, tehát
alapvetően értéksemleges eseményeket ruház fel értékekkel (ugyanis egy törté¬
netnek önmagában nem lehet értéke, csak az emberi morál szerint kategorizálha¬
tók), irodalmi párhuzamot használva: tragikus, komikus, romantikus vagy ironikus
történetként elmesélve. Csupán már ez érdekes felfogás, azonban ami a mi szem¬
pontunkból értékessé is teszi, hogy White is ugyanazt mondja, amit Iser a fikciö¬
teremtésnél, legalábbis ami a kiválasztást illeti. ,, Tehát a történelmi szerkezetekről
és folyamatokról készített magyarázatainkat sokkal inkább az határozza meg,
hogy mit hagyunk ki a reprezentációnkból, és nem az, hogy mit veszünk be." , Az
eseményeket történetté alakítják, mégpedig úgy, hogy egy részüket háttérbe szo¬
rítják vagy alárendelik, más részüket kiemelik, karaktert adnak nekik, motívumo¬
kat ismételnek, válogatják a hangszínt és a szempontokat, eltérő leíró stratégiákat
alkalmaznak, vagyis használják mindazokat a technikákat, amelyeket egy regény
vagy szindarab cselekményesitésekor megszoktunk.” Látható az is, hogy ebben
az idézetben több van, mint pusztán a kiemelés és elhagyás funkciója.
Még egy frappáns meglátása Haydennek, hogy a , történelmi narratívát kiter¬
jesztett metaforaként kezeljük"."" Itt a metafora irodalomból megszokott rendel¬
tetéséről beszél, valamint felsorakoztatja az irodalmi eszközök használatát a
tôrténetiräsnäl: metafora, metonimia, szinekdoché és irénia.! Viszont az iroda¬
lom és történetírás szembenállásának arisztotelészi megközelítését sem utasítja
el teljesen, mivel , sokkal inkább foglalkoztatja a »ténylegesx, mint a »lehetségesx,
ami az sirodalmix művekre jellemző reprezentáció tárgya volna". Arisztotelész
is ugyanezt írja Poétikájában: , nem az a költő feladata, hogy valóban megtörtént
eseményeket mondjon el, hanem olyan, amelyek megtörténhetnek és lehetsége¬
Wolfgang Iser: A fiktív és imaginárius: Az irodalmi antropológia ösvényein, ford. Molnár Gábor
Tamás, Budapest, Osiris, 2001, 25—26.
Hayden White: A történeti szöveg mint irodalmi alkotás, in A történelem terhe, ford. Heil Tamás,
Budapest, Osiris, 1997, 86.
15 Uo., 74.
16 Uo., 86.
7 Uo., 94
18 Uo., 83.
+ 14°