Oldal 14 [14]
OCR
MARSAL MÁRK — de ha például szociológus vagy történész veszi kezébe a szöveget, megint más lesz a felhasználás célja. Tehát a kitűzött feladat is meghatározóként lép fel, amely befolyásolni fogja az íróhoz vagy korához való hozzáállást. A FIKCIÓ ÉS VALÓSÁG KÉRDÉSE A fikció feletti vita mind ontológiai, mind episztemológiai értelemben túlmutat jelen téma tárgyán, különösen a lételmélet szempontjából, hiszen a regényben megjelenített , dolgok" (tárgyak, személyek, helyek) nem lesznek valósak, nem léteznek, de mégis meg kell említeni. Az ismeretelmélet oldaláról azonban már megfoghatóbbnak érződnek, ugyanis a szöveg feltételez a priori ismeretet (a szöveg szempontjából a priori), amely ismeret szükséges a fikció teljes körű feltárásához. Itt szóba hozható Hans-Georg Gadamer, illetve E. D. Hirsch hermeneutikai felfogása, habár a kettő alapvetően ellentmond egymásnak. Gadamer szerint a szöveg (vagy az író) és az olvasó , horizontjából" fog kialakulni az értelmezés, tehát implikálja azt, hogy az olvasó lényegében sosem fogja az író teljes intencióját megérteni (legalábbis csak a szöveg alapján nem)." Ezzel szemben Hirsch szerint a szöveg el tudja juttatni az olvasót a , valós" megértéshez, ugyanis a kritikai olvasó nem elégedhet meg csupán az ,interpretációval"," hiszen a szöveg ,jelentése" változatlan marad (az író szándéka szerinti jelentés), csak a „jelentösege” vältozik (kortól és olvasótól függően).? Tehát ha olvasunk egy szöveget, akkor Hirsch historizáló megközelítése szerint egész jól megismerhetjük adott esetben a történet korszakát, míg Gadamer azt mondja, hogy csak egyfajta író és olvasó közötti keresztmetszet fog megszületni (interpretációs szempontból). Úgy tűnik, mindkét elmélet alapján feltételezhető, hogy minél mélyebb ismeretekkel rendelkezik az olvasó az íróról és koráról (vagy arról a korról, amelyről ír), annál alaposabb lesz a megértés is, de a különbség ennek módszerében és e tudás véglegességében rejlik. Jelen tanulmány aspektusából az a lényeges, hogy Gadamer nem hitt az , objektív" tudás megszerzésében, ezért ellenezte is a human tudomanyok ,,eltermészettudomanyosodasat”, Hirsch viszont nagyon is hitt az „objektiv” tudäs megszerezhetösegeben. Az objektív tudás kapcsán fel is merül az a kérdés, hogy létezik-e egyáltalán. Mit tudhatunk meg? Amit megtudunk, az valóban igaz-e? Voltaképpen ilyen és ehhez hasonló kérdések magának az episztemológiának a tárgyai, de feltehetjük 6 Hans-Georg Gadamer: Igazsag es mödszer, ford. Bonyhai Gäbor, Budapest, Gondolat, 1984, 214-217. 7 E. D. Hirsch: Objective Interpretation, PMLA, vol. 75, 1960/4, 463-464. 8 E. D. Hirsch: Vailidity in Interpretation, New Haven, London, Yale University Press, 1967, 8. s 12 e
