Oldal 330 [330]
328 TAKACS-SANTA ANDRAS
nyes, hogy a közösségi életformából következően lakóik környezetterhelése ki¬
sebb, mint az őket körülvevő többségi tarsadalomé (Meltzer 2005).
Végül, de nem utolsósorban pedig ott vannak még a , szétszórt" ökoközössé¬
gek is. Ellentétben az előző két kategóriával, itt a közösség tagjai nem egymás
szomszédságában, hanem egy településen (vagy több közeli településen) szét¬
szórva élnek - a teljes lakosságszámhoz viszonyítva kisebbségben. Városokban
és vidéki településeken egyaránt léteznek ilyen közösségek.
A tagok közötti kapcsolatok szorossága jelentősen eltérhet az ökologikus helyi
közösségekben. A , szétszórt" közösségek tagjai között a nagyobb fizikai távolság
miatt már eleve jellemzően lazább a kapcsolat, mint az ökofalvak vagy a co-hou¬
singok közösségei esetében. Ez azt is jelenti, hogy egy atomizált társadalomból
kiindulva — vagyis amikor az emberek nem igazán szocializálódnak a közösségi
létre — egy , szétszórt" közösséget könnyebb létrehozni és működtetni, mint a
másik két típust. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a , szétszórt" közösségek
létrehozásakor nem feltétlenül szükséges plusztőke földvásárláshoz vagy építke¬
zéshez, illetve nem szükségszerűen kell elköltöznie bárkinek is, könnyen belátható,
hogy ilyen típusú közösségekben potenciálisan lényegesen több ember vehet
részt, mint ahányan ökofalvakhoz vagy co-housingokhoz reálisan csatlakoznának.
Mit tehetnek az ökologikus helyi közösségek?
E közösségek céljaikat három szinten igyekezhetnek megvalósítani. Egyrészt a
közösség szintjén. Számos ökologikus közösségi életmód-alternatíva létezik, ilyen
például a használati tárgyak (például autó, szerszámok, könyvek) megosztása a
tagok között, vagy akár a közös mezőgazdálkodás.
Másrészt ott az egyén, illetve a háztartások szintje. A közösség tagjai segíthetik
egymást egyéni életük, illetve háztartásuk környezetkímélőbbé tételében. Például
információkat, tapasztalatokat cserélhetnek környezetkímélő megoldásokról, vagy
környezetkímélő viselkedési normákat tartathatnak be egymással. E normák meg¬
szilárdulása közösségben, egymást segítve könnyebb, mint egyénileg.
Harmadrészt pedig a település szintjén is lehetőség nyílik a cselekvésre.
A közösség politikai aktivitást is folytathat (a szó klasszikus, tehát elsősorban
nem pártpolitikai értelmében: igyekezhet részt venni a település (esetleg tele¬
pülésrész vagy járás) közügyeiről folytatott párbeszédben, vitában és döntésho¬
zatalban. Ennek folyamán megkísérelheti környezetkímélőbbé tenni a helyi
önkormányzat(ok), illetve a helyben működő cégek tevékenységét (utóbbit akár
abban az értelemben is, hogy maga a közösség indít vállalkozást?), továbbá
formálni a helyi emberek gondolkodásmódját és viselkedését."
> http://kozossegivallalkozas.hu
4 Arrdl, hogy a helyi ökoközösségek miként tehetik a demokráciát helyibbé és részvételibbé, lásd
Takács-Sánta 2017: 6. fejezet.