Prófétán a köznyelvben jövendőmondót, jövőbe látó embert szoktak érteni. Pedig
a szó eredeti jelentése igencsak más. Az ószövetségi időkben azokat az embe¬
reket hívták prófétáknak, akik válságos időkben kiutat mutattak. Akik igyekez¬
tek visszatéríteni a rossz irányba tartó társadalmat a helyes, az isteni útra. Akik
az uralkodó társadalmi berendezkedést és az uralkodó gondolkodásmódot kri¬
tizálva egy új társadalmi rend és egy új gondolkodásmód, egyszóval egy új
kultúra létrejöttét igyekeztek elősegíteni. Kultúránk egyre mélyülő válságának
korában hatalmas szükség van prófétákra.
E válság legsúlyosabb folyományai közé tartoznak például a rendkívül igaz¬
ságtalan vagyoni egyenlőtlenségek, vagy hogy a globális kapitalista piacgazda¬
ság rendszere — jutalmazást és kényszerítést együttesen alkalmazva — emberek
tömegeit veszi rá arra, hogy életük idejének nagy részében lélekölő munkákat
végezzenek. Ám a válság talán legfenyegetőbb következményei ökológiaiak.
Immár mintegy fél évszázad telt el azóta, hogy széles körben rádöbbentünk:
rohamosan tesszük tönkre ökológiai létalapjainkat (McNeill 2000). Így már év¬
tizedek óta kénytelenek vagyunk szembenézni az ökológiai válsággal, ami akár
önmagában is elég ok lehetett volna arra, hogy elkezdjük alapvetően megvál¬
toztatni kultúránk irányát. Csakhogy egyelőre inkább csupán kisebb korrekci¬
ókat sikerült elvégeznünk. Így még ma is a piaci-fogyasztói kultúra uralkodik,
mondhatni világszerte. Jellemzően azokkal a környezeti problémákkal tudtunk
mit kezdeni, amelyekre viszonylag egyszerű technológiai válaszok adódtak, az
enyhítésükhöz szükséges intézkedések pedig kevés hatalmi érdeket sértettek,
továbbá az uralkodó kultúrát sem kellett megkérdőjelezni ehhez - ilyen például
az ózonréteg elvékonyodása vagy a nagyvárosok levegőjének ólomszennyezett¬
sége. Ám a globális éghajlatváltozás, a fajok tömeges kihalása, a talajok degra¬
dációja vagy éppen számos szintetikus vegyület mérgező hatásai egyre súlyosabb
gondot jelentenek szerte a világon. A pusztulás megállításához egy új kultúrára
volna szükség: gondolkodásmódunk és társadalmi-gazdasági intézményrend¬
szerünk gyökeres megváltoztatására. Noha egy ilyen változás korántsem esély¬
telen (már csak azért sem, mert szükségességét szerte a világon rengetegen
fölismerték már), mind ez idáig csupán szubkulturális szinten érhető tetten.