OCR
„NEM KÖLTÖZHET MINDENKI VIDEKRE”. VÁROSI KÖZÖSSÉGI VÁLASZOK 311 A városok ökoszisztemakent kezelése kiemelt jelentőségű Emmett és Nye (és sokan mások) szerint abban, hogy élhetőbb és fenntarthatóbb településekké lehessen őket átalakítani (Emmett-Nye 2017). A városok már most is számos lehetőséget kínálnak: ökológiai kutatások és kísérletek zajlanak ott, a környezeti aktivizmus kiindulópontjai. Néhány város elindult az aprólékos reformok vagy éppen a nagy, szisztematikus változások útján (Ljubljana, Bécs, Frankfurt, Energy Cities), mások pedig alulról szerveződő közösségi cselekvések helyszínéül szolgälnak (inner city ökofalvak, közössegi kertek, värosi permakultüra, klimabarät települ&sek, Transition Towns stb.). A humän környezettudomäny szerint mindezek siker&hez az az alapvetö megértés vezethet el, hogy az ember nem áll külön a természettől, hanem maga is biológiai lény, és kulturális intézményei szorosan kapcsolódnak a természetes körforgáshoz és a tájhoz, amiben élünk. A városokra mint ökoszisztémára tekintő komplex városfejlesztési törekvések egyre dominánsabbak a kortárs fenntarthatósági diskurzusokban. A témának kiterjedt szakirodalma és számtalan módszere és példája van (ásd például Tang 2013), amit azonban most nem tárgyalunk, hanem e humán környezettudományi olvasókönyv - tervezett — második kötetében foglalkozunk majd vele. Ebben a fejezetben az alulról szerveződő városi közösségekre fókuszálunk, méghozzá két ilyen kezdeményezést, a közösségi kerteket és az Átalakuló Városok Mozgalmat vesszük górcső alá. Átalakuló Városok Mozgalom (TM, TTM, TTN) Az Atalakulö Värosok Mozgalom (Transition Towns Movement) Angliából indult, alapítója Rob Hopkins. Az első Átalakuló Város — Hopkins vezetésével — 2006ban alakult meg az angliai Totnes városában. A mozgalom honlapja szerint 2023 januárjában 1121 csoport tartozott a mozgalomhoz (https://transitiongroups. org/). A tagok jellemzően relatíve jómódú, tanult emberek, akik elfogadják a tudományos konszenzust az antropogén klímaváltozás és az energiakrízis létéröl (Boudinot-LeVasseur 2016: 386). A mozgalom azon az előfeltevésen alapul, hogy a nem megújuló erőforrások kimerülése és az antropogén éghajlatváltozás kettős fenyegetése megkívánja az emberektől, hogy újragondolják és újratervezzék az életvitelüket, és ellenálló, fenntartható közösségek hozzanak létre. Céljuk egy alacsony karbonkibocsátású, társadalmi igazságosságon alapuló, reziliens közösségekből álló világ kialakítása, ami aktív részvételiségen és a gondoskodás kultúráján alapul. Ennek eszközei a rugalmas és alkalmazkodéképes helyi közösségek, amelyek alkalmasak arra, * " A mozgalmi irodalomban és a szakirodalomban a mozgalomra használatos megnevezések az Átalakuló Mozgalom (Transition Movement, TM), az Átalakuló Városok Mozgalom (Transition Town Movement, TTM) és az Átalakuló Városok Hálózat (Transition Town Network, TTN). Rövidebb formában Átalakuló Városoknak is szokták nevezni őket.