Amikor 2007 táján elkezdtem kutatást folytatni a hazai ökofalvakban, ? majd pedig
erről a kutatásról beszélni, minden alkalommal részletesen el kellett magyaráz¬
nom, hogy mi az az ökofalu, milyen környezeti-gazdasági és társadalmi problé¬
mákra reflektál a létezésük, és mit takar az ökológiai életmód. A növénytársítás,
a komposzttoalett, a mulcsozás vagy a bevásárlóközösség jobbára ismeretlen
fogalmak voltak. Ez a világkép és életmód egyfelől érdeklődést, kíváncsiságot,
másfelől viszont értetlenkedést váltott ki a hallgatóságból. Az ökofalusiakat sokan
— ahogyan Karen Litfin amerikai politológus fogalmazott — utópikus menekülők¬
nek (utopian fugitives) (Litfin 2011: 136), élettiket pedig hobortos extremitäsnak
tekintették. A környezeti diskurzusokban, igy az ökofalusi narrativäban is gyak¬
ran fellelhető apokaliptikus jövőkép sem segítette elő az elfogadásukat, a világot
ostorozó profetikus beszédmód pedig sokakat kifejezetten eltántorított tőlük. Az
általuk összegyűjtött tudás és tapasztalat csak egy szűk réteg számára volt fontos.
Így ment ez hosszú évekig, egészen a 2010-es évek végéig, 2020-as évek
elejéig, amikor is szinte egy csapásra megváltozott a helyzet: a fenntartható,
helyi, ökológiai terminusok és metódusok bekerültek a közgondolkodásba,
és mindenhonnan azokat az aggodalmakat halljuk, amelyeket korábban csak
egy szűk réteg — például az ökofalvak — hangoztattak. Az egyre nyilvánvalóbbá
váló ökológiai válságról szóló diskurzusok berobbantak a mindennapokba, és
a pandémiával, majd pedig az orosz-ukrán háborúval közösen olyan helyzetet
teremtettek, ami a biztonságról és a jövőről alkotott kép átértékelésére készteti
a többségi társadalmat is. A környezeti és a velük szoros kapcsolatban álló gaz¬
dasági és társadalmi problémák egyre nyilvánvalóbbá válásával, e problémák
létének elfogadásával párhuzamosan felértékelődtek azok a megoldási metódu¬
sok, amelyeket a z6ldmozgalmak és az 6kologiai életreform-mozgalmak — igy az
ökofalvak is — javasolnak, illetve gyakorolnak, megélnek. Ezt a helyzetet nagyon
fontos visszaigazolásként értékelték: , Mi 30 éve készülünk arra, ami most van" —
mondják (Farkas 2022), a környezeti problémákra vonatkozó jóslataik bejöttek,
és az általuk gyakorolt életforma több ponton beváltotta a hozzá fűzött remé¬
nyeket (nem voltak élelmiszer-ellátási gondjaik, nem különösebben érezték meg
a karantént, nincsenek fűtési problémáik stb.)."
Bár azt látjuk, hogy jelenleg komoly érdeklődés mutatkozik meg ezen életforma
iránt, azt, hogy ez az érdeklődés mennyiben alakul át cselekvéssé, csak később
fog igazán meglátszani. A nyugati ökofalvak egy része már most hirtelen meg¬
növekedett beköltözőhullámról számol be, ami számos nehézséggel is jár:
12007 óta folytatok néprajzi-kulturális antropológiai kutatást az — elsősorban hazai — ökofalvak¬
ban. Kutatási módszereim az antropológiában bevett módszerek: résztvevő megfigyelés, interjúk
készítése, az írott források gyűjtése és feldolgozása, online terepmunka.
14 De pontosan tudják, hogy a , világvégét" nem úszhatják meg, hiszen a tökéletes önellátástól
nagyon messze vannak. Ráadásul az utóbbi évek aszályos időszakai éppen az offgrid-életmód
számára okozott különös nehézséget.