Page 305 [305]
ÖKOFALVAK 303
közöttük online dolgozó pszichológust, oktatót, fordítót is. Az ingázók napi
utazással a közeli településeken, mások heti ingázással távolabbi városokban
dolgoznak. Többen támaszkodnak a szociális ellátásokra, amit alkalmi munkák¬
kal egészítenek ki. A saját termelésű élelmiszer a háztartások legtöbbje számára
fontos alapot jelent.
Önálló iskolával jelenleg csak Krisna-völgy rendelkezik (ahol jelenleg, 2023¬
ban 100 fős lakosságból 30 a gyerek), itt viszont a teljes spektrum (óvoda, álta¬
lános iskola, középiskola, főiskola) megtalálható. A gyerekek létszámát tekintve
érdemes kiemelni Visnyeszéplakot is, ahol a lakosságnak fele (körülbelül 100
fő) gyerek. A település ennek köszönhetően sokáig saját iskolával rendelkezett,
ami azonban néhány éve megszűnt. A többi közösség gyermekei (közösségekként
3-10 fö) vagy a közeli települések oktatási intézményeibe járnak, középiskolába
pedig távolabbi városokba mennek, vagy pedig magánoktatásban vesznek részt.
Bár az ökofalusiakat (és egyáltalán: minden, ideológiai elvek mentén vidékre
költözőp a többségi társadalom leginkább kivonulóknak tekinti, a lépést pedig
menekülésként értelmezi, az ökofalu-lakók tiltakoznak e meghatározások ellen,
és a világ társadalmi-ökológiai rendszerébe mélyen beágyazott résztvevőknek
tekintik önmagukat, akik a mindennapi élet működőképes alternatíváit keresik,
amely elvezet a szélesebb társadalmi jóhoz. Többségük példát kíván nyújtani:
egy élhetőbb, emberibb és főleg hosszú távon fenntartható élet modelljeként
fogalmazzák meg az ökofalut. Tudásukat sokféle módon igyekeznek átadni:
tanfolyamokon, képzéseken, önkéntes programokkal, gyakorlati módszerekkel
és tudományos munkával egyaránt. Ugyanakkor legtöbbjüknek nincsenek illú¬
zióik az ökofalu-koncepció széles körű elterjedését illetően. Ahogyan egy, a
magyar élőfalu-mozgalomban régóta tevékeny szereplő megfogalmazta:
, Szerintem rengeteg eredményünk van, de csak azok számára hasznosítható,
akik átlépnek egyik dimenzióból a másikba. Abban a fogyasztói dimenzióban,
amiben az emberek élnek, semmi sem hasznosítható abból, amit mi csinálunk.
Van egy piacra dobhato terméktink, ami egy tudás, amire semmiféle kereslet
nincsen. Egyszerűen nem vagyunk versenyképesek a mi gondolkodasmö¬
dunkkal a kultúra piacán. [...] Az, hogy van néhány deviáns ember, beleértve
magamat is a deviánsok közé, aki próbál valamit csinálni, ez a világ folyá¬
sán semmit nem fog változtatni" (L. T., 1998)."
Hasonló eredményre jutott Karen Bubna-Litic egy ausztrál ökofaluról szóló mun¬
kájában 2008-ban: úgy vélte, hogy az ökofalvak periférikusak maradnak a fenn¬
tarthatóságról folytatott mainstream vitákban, általában úgy tekintenek rájuk,
mint helyes és jó gyakorlatra, ami azonban nehezen kivitelezhető (Bubna-Litic
2008: 93). Az ökofalvak lehetőségeiről és korlátairól vitázott Takis Fotopoulos
és Ted Trainer (Fotopoulos 2000; Trainer 2002), Karen Litfin pedig 2011-ben így
határozta meg az ökofalvak helyét: , Az ökofalu nem az egyetlen válasz a fenn¬
"A rövidítés az idézett beszélgetőtárs nevének kezdőbetűit és a beszélgetés évszámát jelölik.