Oldal 271 [271]
TERMÉSZET, MŰVÉSZET, AKTIVIZMUS 269
Környezeti, etikai, emberi és állatjogi aggályok mellett a minket érő egész¬
ségkárosító hatások komolyságáról sincs tudomásunk a legtöbb vegyszerezett,
antibiotikumokkal kezelt, ipari módon előállított élelmiszer esetében. Könnyen
lehet, hogy épp a vesztünkbe futunk attól, amitől az életben maradást hisszük
nap mint nap.
Nem muszáj, hogy így legyen. Még a Földnek ezen a szerencsésebbnek mon¬
dott felén, itt és most sem az egyetlen alternatíva az elidegenedés. Van, aki
emlékeiben kutathat, van, aki az interneten, lesz, akinek módjában áll, hogy
saját maga is részt vállaljon az élelem előállításának hosszú folyamatában, és
lesz, akinek nem. Egy biztos — mindannyian fogyasztók vagyunk. Saját táplálé¬
kot sem előállítani, sem lebontani nem tudunk a velünk együtt élő szervezetek
tevékenysége nélkül. Mi vagyunk a tápanyagkörforgás egyik legkiszolgáltatottabb
szereplői. Ennek ellenére — vagy éppen ezért — tudunk felelős részesei lenni az
ökoszisztémának? Annak a szimbiózisnak, amit úgy hívnak, élet?
Ebben hiszek és ezért alkotok.
Jelen kutatásomban három irányból kezdtem vizsgálni az élelmeink útjának
komplex jelenségét. Időrendben az első sorozat a Wild ining címet viseli, és a
gyűjtögetés, illetve a mai fogyasztói kultúránk kapcsolatával foglalkozik. A má¬
sodik a 7alaj teríték, amelyben a talajjal kapcsolatos érzeteinket, gondolatainkat
és a tisztaságról alkotott képünket teszem megkérdőjelezés tárgyává. A harmadik
kollekciónak pedig a Food in situ cimet adtam, ahol gyökérzöldségek jelentették
a kiindulópontot az élelem, a talaj és az ember hármas viszonyának körüljárásában.
A Wild ining sorozatban a modern ember vadnövényekkel kapcsolatos tudá¬
sának eltűnésére fókuszáltam. Mekkora értéke van a saját kezünkkel szüretelt
bogyóknak az ultrafeldolgozott ételek és az azonnal fogyasztás korában? Vajon
tudnánk élelemkérnt tekinteni a városban növő ehető vadnövényekre, ha ismer¬
nénk őket? Hogyan változik a szüretelés révén a fogyasztáshoz való viszonyunk?
Ezeket a kérdéseket tettem fel a sorozat egyik darabjával, a Jutalommal is. A sokak
gyerekkorából jól ismert rágóautomata formáját ültettem át nemes anyagokba:
üvegbe és kerámiába azzal a csavarral, hogy az üvegburában nem egyforma
méretű színes labdákat vagy golyókat látunk, hanem egy halom szúrós vadró¬
zsaágat piros csipkebogyókkal. Az instant elérhetőség gondolata átértékelődik.
A Talaj teríték egy kísérlet a termőföld és az étkezés közötti gondolati távol¬
ságok lecsökkentésére, az asszociációk és összefüggések átjárhatóságának növe¬
lésére mindennapi étkezéseink során. A kollekció lapát alakú kerámiatálalókból
és különböző talplenyomatokat magukban őrző tálakból áll, melyek mindegyike
gyümölcsök vagy snackek tálalásához használható. A szemeteslapát mint a civi¬
lizált életünk egyik kulcsfontosságú eszköze — ha ügy tetszik, akár a piszok egy
lehetséges szimbóluma is — önmagában furcsa forma az étkezőasztalon. Ugyan¬
így lábnyomokkal is leginkább a földön (aszfalton, padlón) találkozunk, vagyis
az evéstől a lehető legtávolabbi helyet foglalja el a képzeletünkben, hisz az egyik
tiszta, a másik "koszos-. Igen ám, de a nemes anyag nyújtotta transzformációs
lehetőségek a nézőben a "piszok színeváltozását: segíthetik, vagyis annak elfo¬
gadását, hogy élelem befogadására alkalmas — méghozzá tiszta — tárgy az, amit