Oldal 270 [270]
OCR
2. kép. Tóth Magdolna: Tyúkudvar. Pécs, 2022. Tóth Magdolna felvétele Gyeviki Hajnal , Folyamatosan dolgozom azon, hogy használati tárgyak és művészeti alkotások frontján is ezt a célt szolgáljam... Ami közelít minket, elidegenedett embereket a természethez vagy legalábbis egy természetesebb, egyszerűbb életmódhoz." , Olyan korban élünk a Földnek azon szerencsésebb felén, ahol az étellel kapcsolatos gondolataink általában megnyugvással töltenek el bennünket. Szeretjük az ételeket, szeretjük az ízüket, szeretünk enni. Nemcsak azért eszünk, hogy ne haljunk meg, hanem szociokulturális tevékenységként is fontos szerepe van az életünkben. Sok mindent kifejez rólunk, hogy mit eszünk. Ezáltal is részesei vagyunk a kultúránknak, foglalunk el egy társadalmi pozíciót — anélkül, hogy legtöbben az élelem termelésének hosszú folyamatában a fogyasztáson kívül bárhol máshol is szerepet vállalnánk. Miért tennénk? Hisz olyan civilizációs vívmányokat köszönhetünk az élelmiszeriparnak, mint télen a paradicsom, konyhakész »hüs« a bolygó másik feléről — ráadásul szenvedés nélkül — vagy az azonnal és korlátlanul elérhető gyorskaják, függetlenül attól, hogy azt az autónk ablakán vettük át, vagy elég volt a bejárati ajtónkat kinyitni a futárnak. Egészen addig jónak is tűnik ez a soha nem látott kényelem, amíg érzéketlenek tudunk wee maradni a rendszernek az összes hátulütőjével szemben.
