Oldal 270 [270]
2. kép. Tóth Magdolna: Tyúkudvar. Pécs, 2022. Tóth Magdolna felvétele
Gyeviki Hajnal
, Folyamatosan dolgozom azon, hogy használati tárgyak és művészeti alko¬
tások frontján is ezt a célt szolgáljam... Ami közelít minket, elidegenedett
embereket a természethez vagy legalábbis egy természetesebb, egyszerűbb
életmódhoz."
, Olyan korban élünk a Földnek azon szerencsésebb felén, ahol az étellel kap¬
csolatos gondolataink általában megnyugvással töltenek el bennünket. Szeretjük
az ételeket, szeretjük az ízüket, szeretünk enni. Nemcsak azért eszünk, hogy ne
haljunk meg, hanem szociokulturális tevékenységként is fontos szerepe van az
életünkben. Sok mindent kifejez rólunk, hogy mit eszünk. Ezáltal is részesei
vagyunk a kultúránknak, foglalunk el egy társadalmi pozíciót — anélkül, hogy
legtöbben az élelem termelésének hosszú folyamatában a fogyasztáson kívül
bárhol máshol is szerepet vállalnánk. Miért tennénk? Hisz olyan civilizációs
vívmányokat köszönhetünk az élelmiszeriparnak, mint télen a paradicsom,
konyhakész »hüs« a bolygó másik feléről — ráadásul szenvedés nélkül — vagy az
azonnal és korlátlanul elérhető gyorskaják, függetlenül attól, hogy azt az autónk
ablakán vettük át, vagy elég volt a bejárati ajtónkat kinyitni a futárnak. Egészen
addig jónak is tűnik ez a soha nem látott kényelem, amíg érzéketlenek tudunk
wee
maradni a rendszernek az összes hátulütőjével szemben.