OCR
TERMÉSZET, MŰVÉSZET, AKTIVIZMUS 257 24; Thorsen 2008: 400). A korai land art-projektek ezt a gondolatmenetet, a művészet radikális újragondolását folytatták, céljuk az volt, hogy fel- és kiszabadítsák a tájművészetet a galériákból és múzeumokból és általában a behatárolt és ellenőrzött környezetből, hogy a művészeti gyakorlatot a szabadba vigyék. A választott helyek gyakran marginális vagy elhanyagolt területek voltak, mint például az autópályák, vagy elpusztított és szennyezett területek, mint az illegális szemétlerakók és a rozsdaövezetek. A helyválasztással a művészeti világ kommercializmusának elutasítása mellett a környezeti problémákra is reflektáltak (Wylie 2007). Gyakran monumentális alkotások jellemezték a land artot, olyan helyspecifikus szobrászati projektek, amelyek során a művészek a környezet anyagait használták fel, és abból új formákat alkottak, vagy átformálták a panorámát (Agnes Denes munkái), vagy — ugyanezzel a céllal (új formák alkotása, panoráma átalakítása) — külső anyagokat és tárgyakat vittek az adott természetes környezetbe. Lásd például Walter de Maria Lightning field című munkáját (1977):