Oldal 245 [245]
KÖRNYEZETI IGAZSÁGOSSÁG 243
(recognition). A problémák érzékelése nélkül azokat valójában érdemileg kezelni
nem lehet, azonban az elismerés és a felismerés is lehet téves vagy félresiklott.
Bourdieu szerint a félreértelmezés és félreismerés (misrecognition) egy olyan
cselekedet, értékítélet, diskurzus, gyakorlat, melyet elviekben elvárt módon, a
többségi társadalom normarendszerének megfelelően alkalmazunk, de valójában
máshogyan cselekszünk, ítélkezünk, másfajta diskurzusban döntünk (James
2014). Ennek hatására az igazságtalanság nemcsak eredmény, de a folyamat
újbóli kiváltója is lesz, melynek hátterében a véletlen és a szándékosság is meg¬
húzódhat. Utóbbi esetben diszkriminatív színezetet kap az igazságtalanság. Az
elismerés, a participáció és a szubszidiaritás hiánya több esetben a döntéshozók
és a tényleges stakeholderek közötti ellentéteket erősíthetik. A környezetiigaz¬
ságosság-mozgalmak elterjedésével a világ számos pontján sorra derültek ki
olyan esetek az elmúlt évtizedekben, amelyben egyes szennyező beruházások
megvalósításáról olyan szervezetek, politikai aktorok hoztak döntést, akik nem
voltak érdekeltek a helyi lakosság véleményének meghallgatásában, a döntés¬
hozók gyakran - az érintettekkel ellentétben — (felső) középosztályba tartozók
és nem kisebbségi származásúak voltak. Ennek következtében a helyi lakosok
gyakran szenvedtek hátrányt, amit a különböző beruházások által előidézett
környezeti degradáció okozott.
A környezeti igazságtalanságok egyoldalú megközelítése azok leegyszerüsi¬
téséhez vezet, éppen ezért nem lehetséges egyértelműen kijelenteni csupán a
környezeti hátrányok térbeli elosztása alapján, hogy az igazságos-e, vagy sem.
Minden esetben szükséges az igazságosság fogalmát tisztázni. A környezeti
igazságosság helyi viszonyokhoz alkalmazkodó feltárásában használt fogalmaink
helyben elfogadott, társadalmilag legitim, nem önkényes értékválasztáson ala¬
pulnak, hanem az adott kontextushoz illők. Éppen ezért a környezeti igazságos¬
ság többrétűsége az együttesen alkalmazandó fogalmak sokszínűségéből és
többes jelentéstartalmából is ered. Az ezen elvek alapján megállapított környezeti
igazságtalanság (vagyis a környezeti igazságosság sérülése vagy hiánya) nem
eredménynek, hanem inkább egy társadalmi diskurzus kezdetének tekinthető.
Az eddigiekben kifejtett környezetiigazságosság-megközelítést érdemes ki¬
egészíteni további folyamat-szempontú elemekkel is. Erre azért van szükség,
mert a környezeti események nem különülnek el a társadalomtól, azzal szoros
kapcsolatban állnak. A környezeti igazságtalanság nemcsak természeti, de tár¬
sadalmiközeg-függő is. Ezzel kapcsolatban két egymással szemben álló nézőpont
alakult ki a kutatók körében, melyek a környezeti (non-human) tényezők társa¬
dalommal való kapcsolatát más irányból közelítik meg (Murdoch 1997). A neo¬
marxisták szerint az igazságtalan helyzetek kialakulása egyértelműen a nem
emberi tényezők társadalom általi befolyásolása miatt alakulnak ki (Murdoch
1997; Bosco 2014). A nem, a kor, az etnikai hovatartozás, a társadalmi és hatalmi
viszonyok újratermelődési folyamata közvetetten vagy közvetlenül a környezeti
eseményekre is hatással van. Véleményük szerint a társadalmi-gazdasági kü¬
lönbségek gyakran együtt járnak környezeti konfliktusokkal. Ezzel szemben a
cselekvőhálózat-elmélet megközelítése szerint a természeti faktorok azok a bi¬