Oldal 244 [244]
OCR
242 Nacy Gyula zettöl függően eltérő súlyú és formájú szankcióban és jóvátételben állapodhatnak meg a résztvevők (Győry 2009). Ez azonban hátrányosan érintheti a deprivált csoportokat, így nem feltétlenül a jóvátétel, a méltányosság vagy az egyenlőség elérése valósul meg, hanem inkább a meglévő állapotok konzerválása vagy a hátrányos helyzetűek további marginalizálódása és periferizálódása. A harmadik elképzelés mind az állapotot, mind a folyamatot az érintettek szemszögéből mutatja be a felismerés (perception) és elismerés (recognition) szempontjából. Akkor áll elő, mikor az egyének és a csoportok eredeti helyzetükből adódóan akár iskolai végzettségüknek, akár testi-szellemi fogyatékosságuknak vagy kiszolgáltatott, kirekesztett, deprivált helyzetüknek köszönhetően máshogyan értékelik az adott igazságtalan helyzetet. Ez adódhat egy lokális normarendszer alkalmazása miatt is. Az, hogy mi az adott kérdésben az a , határérték", mely cselekedetet vagy figyelmet vált ki, sok esetben az érintetteken kívülálló tényezők alapján meghatározott (Maguire-—Sheriftf 2011), amibe az érintetteknek valós beleszólása nincs. Általánosan megfigyelt, hogy például egyes csoportok relatív rossz megítélése más megvilágításba helyezi a tényleges problémát, azt akár relativizálhatja is. Hasonló folyamatot figyelhettünk meg a devecseri vörösiszap-károsult romák esetében, az elvesztett ingatlanaikat a közbeszédben relativizálták, mert azok úgymond amúgy is értéktelenek voltak. Az egyes döntésekhez való lakossági hozzáállás és főként annak változása a helyi és központi hatalomgyakorlás függvénye is, mely nyomásgyakorlást és akár tudatos manipulációt is mutathat. Példa lehet erre Bátaapáti esete, ahol az ősi gránitrög felszínre bukkanása, a terület geológiája lehetőséget adott a település területén a paksi atomerőműben keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló felszín alatti tároló kialakítására. A projekt meghirdetésekor Magyarországon összesen 80 települést találtak alkalmasnak egy ilyen atomhulladék-tároló létrehozására, azonban csupán Bátaapáti vállalta, hogy teret ad a megvalósításnak. Aprófaluként az önkormányzat pénzügyi lehetőségei korlátozottak voltak, és a munkanélküliség is viszonylag magas volt. Mind a település vezetősége, mind pedig a lakosság a településfejlesztés egyik eszközének tekintették a veszélyeshulladék-lerakó megépítését, mely létesítéséért cserébe kompenzációt kaptak. A megvalósítás előtt, már 1997-ben létrehozták a TETT-et, a Társadalmi Ellenőrző Tájékoztató Társulást, melynek célja a Nemzeti Radioaktív-hulladék-tárolóval (NRHT) kapcsolatos tájékoztatási, ellenőrzési feladatok megvalósítása. A TETT nyolc tagja a lerakótól mért távolság függvényében pénzt kapott a tájékoztatásért, mely évente 64—197 millió forintot jelentett a települések számára. 2005. július 10-én népszavazást tartottak a beruházásról, melyet a lakosság 7599-os részvétel mellett 9090-ban támogatott. A helybéliek saját maguk döntöttek a megvalósítás mellett, azonban nem tekinthetünk el a kontextustól, a település és az emberek kiszolgáltatott helyzetétől. A környezeti igazságosság eléréséhez szükséges az adott környezetben zajló igazságtalan, méltánytalan folyamatok közösség általi elismerésére, felismerése
