Seite 244 [244]
242 Nacy Gyula
zettöl függően eltérő súlyú és formájú szankcióban és jóvátételben állapodhatnak
meg a résztvevők (Győry 2009). Ez azonban hátrányosan érintheti a deprivált
csoportokat, így nem feltétlenül a jóvátétel, a méltányosság vagy az egyenlőség
elérése valósul meg, hanem inkább a meglévő állapotok konzerválása vagy a
hátrányos helyzetűek további marginalizálódása és periferizálódása.
A harmadik elképzelés mind az állapotot, mind a folyamatot az érintettek
szemszögéből mutatja be a felismerés (perception) és elismerés (recognition)
szempontjából. Akkor áll elő, mikor az egyének és a csoportok eredeti helyze¬
tükből adódóan akár iskolai végzettségüknek, akár testi-szellemi fogyatékossá¬
guknak vagy kiszolgáltatott, kirekesztett, deprivált helyzetüknek köszönhetően
máshogyan értékelik az adott igazságtalan helyzetet. Ez adódhat egy lokális
normarendszer alkalmazása miatt is. Az, hogy mi az adott kérdésben az a , ha¬
tárérték", mely cselekedetet vagy figyelmet vált ki, sok esetben az érintetteken
kívülálló tényezők alapján meghatározott (Maguire-—Sheriftf 2011), amibe az
érintetteknek valós beleszólása nincs. Általánosan megfigyelt, hogy például
egyes csoportok relatív rossz megítélése más megvilágításba helyezi a tényleges
problémát, azt akár relativizálhatja is. Hasonló folyamatot figyelhettünk meg a
devecseri vörösiszap-károsult romák esetében, az elvesztett ingatlanaikat a köz¬
beszédben relativizálták, mert azok úgymond amúgy is értéktelenek voltak. Az
egyes döntésekhez való lakossági hozzáállás és főként annak változása a helyi
és központi hatalomgyakorlás függvénye is, mely nyomásgyakorlást és akár
tudatos manipulációt is mutathat.
Példa lehet erre Bátaapáti esete, ahol az ősi gránitrög felszínre bukkanása, a terület
geológiája lehetőséget adott a település területén a paksi atomerőműben keletkező
kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló felszín alatti
tároló kialakítására. A projekt meghirdetésekor Magyarországon összesen 80 telepü¬
lést találtak alkalmasnak egy ilyen atomhulladék-tároló létrehozására, azonban csupán
Bátaapáti vállalta, hogy teret ad a megvalósításnak. Aprófaluként az önkormányzat
pénzügyi lehetőségei korlátozottak voltak, és a munkanélküliség is viszonylag magas
volt. Mind a település vezetősége, mind pedig a lakosság a településfejlesztés egyik
eszközének tekintették a veszélyeshulladék-lerakó megépítését, mely létesítéséért
cserébe kompenzációt kaptak. A megvalósítás előtt, már 1997-ben létrehozták a
TETT-et, a Társadalmi Ellenőrző Tájékoztató Társulást, melynek célja a Nemzeti Ra¬
dioaktív-hulladék-tárolóval (NRHT) kapcsolatos tájékoztatási, ellenőrzési feladatok
megvalósítása. A TETT nyolc tagja a lerakótól mért távolság függvényében pénzt
kapott a tájékoztatásért, mely évente 64—197 millió forintot jelentett a települések
számára. 2005. július 10-én népszavazást tartottak a beruházásról, melyet a lakosság
7599-os részvétel mellett 9090-ban támogatott. A helybéliek saját maguk döntöttek a
megvalósítás mellett, azonban nem tekinthetünk el a kontextustól, a település és az
emberek kiszolgáltatott helyzetétől.
A környezeti igazságosság eléréséhez szükséges az adott környezetben zajló
igazságtalan, méltánytalan folyamatok közösség általi elismerésére, felismerése