Oldal 241 [241]
KÖRNYEZETI IGAZSÁGOSSÁG 239
A top-down, vagyis exogén (kívülről eredő) igazságtalanság esetén az igazság¬
talanság kialakulása egy felülről vezérelt folyamat eredménye. Egy környezetet
érintő döntés vagy döntéssorozat hatására területi egységek között különbségek
alakulnak ki. Ez a megközelítés az igazságtalanságot az adott társadalmi-gazda¬
sági fejlődés, illetve az állami törvényhozás szándékos vagy véletlen megkülön¬
böztető gyakorlatából eredezteti. Bullard szerint ez egy olyan intézményesült
forma, mely az előítéletek és a hatalom egy társadalmi csoport általi felhasználása
bizonyos csoportok kárára (Bullard 19909. A jogi, kulturális, vallási, oktatási,
gazdasági, környezeti, katonai, társadalmi rendszer működésének véletlen vagy
tudatos eredménye. Napjainkban számos vita folyik a környezeti igazságtalanság
szándékos rasszista és diszkriminatív megvalósulásáról, de mind a környezeti
rasszizmus, mind a környezeti diszkrimináció fennállhat a top-down döntésho¬
zatal esetében. Tagadhatatlan, hogy a környezeti terhek jobban érintik azokat,
akik pénz vagy politikai beleszólás hiányában nem tudnak változtatni a helyze¬
tükön. Ezek a társadalmi csoportok kétségkívül a kisebbségek, illetve az alacsony
jövedelműek köréből kerülnek ki, hiszen ők már alapvetően marginalizált hely¬
zetben vannak a társadalmakban. A top-down jellegű környezeti igazságtalan¬
ságra például szolgálhat a bevezető részben már említett Warren megyei veszély
hulladékelhelyezés története, ahol mindenféle konzultáció nélkül tették ki arány¬
talanul nagy környezeti és egészségügyi kockázatnak a lakosságot (4/A ábra).
Másik megközelítésben az alulról induló folyamatokban is gyökerezhet kör¬
nyezeti igazságtalanság. Ebben az esetben lokális tényezők, aktorok, események
egy felsőbb térszerveződési szinten is hatnak. Előfordulnak például olyan lokális
helyzetek, melyek az adott lokalitás/közösség jobb pénzbeli helyzete, a jobban
érvényesülő területi lobbi, az erősebb és nagyobb befolyás, a politikai érdekek
miatt meghatározzák nemcsak saját maguk, de közvetetten környezetük területi
fejlődését is. Ebben az esetben a helyi szint nagyobb érdekérvényesítő képessége
egy másik területi egység hátrányát idézheti elő, és annak ellenére, hogy a folya¬
mat látszólag megfelel a szubszidiaritás alulról építkező felfogásának, a tényleges
partnerséget felülírja a területi tőke aránytalan befolyása. A politikailag nagyobb
befolyású, esetleg vagyonosabb lakosság érdekei érvényesülnek a , gyengébbek"
igényei felett, mely folyamatot Harvey az igazságtalanság urbanizációjának nevezi
(Harvey 1990), és amelyet bottom-up, endogén (belülről fakadó) környezeti
igazságosságnak tekinthetünk. Erre például szolgálhat a közlekedésszervezés
egyik időszerű kérdése. Napjainkban a növekvő motorizáció a személygépjár¬
mű-állomány és ezzel párhuzamosan a közúti forgalom növekedését eredmé¬
nyezte. A budapesti agglomerációba kiköltözők nagyobb arányban választják az
egyéni közlekedést, mint a közösségi közlekedést, mely az ingázás útvonalán
élőket aránytalanul nagy Zaj-, rezgés- és légszennyezésnek teszik ki. Mindez
konfliktusforrás egyrészt a települések vezetése, másrészt az ingázó és nem ingázó
lakosság között is. Az ingázás korlátozása kétségkívül racionális és a kárvallottak
szempontjából méltányos döntés lenne, azonban ez a könyv írásának időpontjá¬
ban még elég valószínűtlennek tekinthető. Az így előidézett közlekedési ártal¬
maknak való kitettség a környezeti igazságtalanság jellegzetes példája (4/B ábra).