Page 230 [230]
OCR
228 MENDLY DOROTTYA — MIHÁLY MELINDA Annak ellenére, hogy a jelenlegi élelmiszer-rendszer marginalizálja őket, és az agrártudományokban alulkutatottak, Közép-Kelet-Európa csökkenő számú kisléptékű gazdálkodói gyakran virágoznak az informális cserehálózatokban és piacokon (Visser—Dorodel et al. 2019; Varga 2019), jelentősen hozzájárulnak az elelmiszertermeleshez (Visser-Kurakin-Nikulin 2019; Thiemann-Spoor 2019), a fenntarthatösäghoz (Kiss-Bela-Bodorkös 2012; Jehli ka et al. 2019) és a tarsadalmi kohéziéhoz (Jehli ka et al. 2019; Varga 2019). Osszefoglalé és konklüzié Fejezetünkben az élelmezést mint globális kihívást és a jelenlegi rendszer alternatíváit jártuk körül. Mivel az élelmezés globális kihívásként a világ minden pontján érezteti hatását, a kihívás megértéséhez és a kezeléséhez is a földrajzi léptékek széles skálájában — világszinten, kontinentális, makroregionális, állami és helyi szinten is — szükséges gondolkodni. A jelenlegi élelmiszer-rendszer két legjelentősebb reformkísérletét az elfogyasztott élelem térbeli közelségének fontosságát hangsúlyozó megoldások és a termesztéstechnológia környezetbarátabbá (és egészségesebbé) tétele jelentik. A különböző , fogyassz hazait" kampányoknak, a , rövid ellátási láncoknak" (REL), a helyi, illetve kifejezetten kistermelői piacoknak vagy a bevásárlóközösségeknek a domináns narratívái a piaci viszonyok uralta rendszeren és ebben az élelmiszer árujellegén nem kívánnak változtatni, hatásuk pedig ennek megfelelően korlátozott marad. A termesztéstechnológia környezetbarátabbá tételének a biotermesztés / ökológiai gazdálkodás a legismertebb, legelterjedtebb, illetve leginkább kidolgozott példája. Az ökológiai gazdálkodás azonban sokszor csupán termesztéstechnológiai alternatívát jelent (pl. a szintetikus vegyi rovarirtó és gyomirtó szerek, valamint a szervetlen műtrágyák használata teljes mértékben vagy nagymértékben kerülendő), anélkül hogy az élelmezés globális ellátási láncokba szerveződését megkérdőjelezné. Az élelem-önrendelkezés egy olyan politikai keret, ami a globalizált élelmiszer-rendszerek által teremtett rendszerszintű kihívásokra mutat rá és keresi az ellenállás lehetőségeit. Olyan élelmiszer-rendszert népszerűsít, amelyben a kisléptékű családi gazdálkodók és parasztok agroökológiai módszerekkel helyi fogyasztásra alkalmas élelmet termesztenek. Az agroökológia társadalmi mozgalom, az ipari mezőgazdaság alternatíváját kereső gyakorlatok összessége és tudományterület is egyben. Mivel a szakpolitika erőforrást biztosít az agroökológiai gyakorlatok számára, elindult egy keretezési verseny a fogalom meghatározásáért a társadalmi mozgalmak és az ipari mezőgazdaság szereplői körében. Az agroökológia gazdálkodási gyakorlatai közül a permakultúra tekinthető az egyik legradikálisabbnak a rendszerszemléletű alternatívák keresésében. A permakultúra a politikai decentralizációt tekinti az egyik legjobb társadalmi rendszernek, amit hálózatosodva, bioregionális alapokon, alulról szerveződve kíván elérni, úgy, hogy mindeközben ügyel az emberek jóllétére. A bioregionalizmus
