Page 229 [229]
OCR
AZ ÉLELMEZÉS MINT GLOBÁLIS KIHÍVÁS 227 A térségben az élelmezéshez kapcsolódó diverz gazdasági gyakorlatok kevésbé épültek be a fenntartható élelmiszer-rendszerekért küzdő társadalmi mozgalmakba. Az élelmezés szempontjából Közép-Kelet-Európában máig nagy jelentősége van az informális gazdaságnak. Számos olyan gyakorlat maradt itt fenn (pl. kiskerti élelemtermelés, a kisléptékű termelés és helyi értékesítés), amik túllépve a formális gazdaság adta kereteken, diverz gazdasági keretben jobban értelmezhetőek. A diverz gazdasági keret a gazdaságföldrajz feminista kritikájaböl fejlödött ki (Gibson-Graham 2008; Gibson-Graham-Cameron-Healy 2013). Azon a feltevésen alapszik, hogy ha a még meglévő nem kapitalista tevékenységeket elkezdjük életképesnek látni, akkor az bátoríthat bennünket arra, hogy itt és most aktívan ezekre a tevékenységekre építve alakítsuk át a helyi gazdaságunkat (Gibson-Graham 2008: 662). Ahelyett, hogy arra ,a forradalomra várnánk", ami a globális gazdaságot és kormányzást világszinten alakítja át felülről, másokkal együttműködve dolgozhatunk azon is, hogy a globális gazdaságba integrált helyi gazdaságokat itt és most, a mindennapi etikai és politikai gyakorlatainkon keresztül alakítsuk át a helyi társadalmakba és környezetbe jobban beágyazott közösségi gazdaságokká (uo.). Míg az alternatív élelmiszer-rendszerekhez kapcsolódó városi projektek (pl. közösségi kertek, CSA-k, dobozrendszerek) gyakran progresszívként értelmeződnek az élelmezéshez kapcsolódó mozgalmakban, addig a városi élelemtermelés rendszerváltás előtti időszakából fennmaradó módszerei (pl. dacha-kertek a balti államokban, Schrebergartenek Németországban, lásd Pungas et al. 2022) és a vidéki területeken jellemző kiskerti élelemtermelés máig fennmaradó gyakorlatai sokszor elmaradottnak, idejétmúltnak bélyegződnek. Felvetődhet a kérdés, hogy hogyan lehetne újradefiniálni a KKE-ra jellemző, a rendszerváltás után is fennmaradó élelemtermelési gyakorlatokat úgy, hogy azok, akik a mindennapi tevékenységeiken keresztül gyakorolják az élelem-önellátást, úgy is tekintsenek magukra, mint az élelem-önrendelkezés mozgalmának szereplőire. Mindezek nélkül a KKE-ra jellemző élelem-önellátást célzó háztartási gyakorlatok a kapitalista felhalmozási folyamatokhoz járulnak hozzá, hiszen a bérmunka árának alacsonyan tartását teszik lehetővé azáltal, hogy a háztartás bizonyos, jellemzően női tagjai láthatatlan munkakért látják el ezt a feladatot (Czirfusz et al. 2019; Smith et al. 2008). A kiskertben megtermelt élelem egy része jelentős mértékben csökkentheti a háztartás élelemre szánt költségeit, a felesleg helyi piacokon, illetve direkten a házaktól értékesíthető, többletbevételt termelve ezzel a kiskertben gazdálkodónak. A kisléptékű élelemtermelési megoldások alacsonyabb technológia- és területigénye következtében könnyebben függetleníthető a globalizált piactól. A kiskertekben és a kisléptékű gazdaságokban lehetőség nyílik a vetőmag-önrendelkezés gyakorlására, a műtrágyák szerves trágyával való kiváltására, illetve olyan fajok választására, amelyek ellenállóbbak, így a permetezés és más vegyszerek használata elkerülhető. A vetőmag-önrendelkezés magyarországi megvalósulásáért a hagyományos és egzotikus magok gyűjtésével, fenntartásával és cseréjével a Magház Egyesület tagjai, kisléptékű, háztáji kertészek és családi gazdálkodók egymással együttműködve dolgoznak (Balázs-Balogh-Réthy 2021).
