Oldal 224 [224]
OCR
222 MENDLY DOROTTYA — MIHÁLY MELINDA Az élelmiszer-biztonsági narratíva szerint az élelmiszeripar legfontosabb célja, hogy kielégítse az egyes országok élelemszükségleteit, függetlenül attól, hogy hol, mely szereplő által és hogyan kerül előállításra az élelmiszer (Balázs 2020; Martinez-Torres-Rosset 2014). E narratíva szerint a hatékonyság, a termelékenység, a méretgazdaságosság, a kereskedelem liberalizációja, a szabad piacok szükségesek a , világ táplálásához", az élelmiszer-biztonság megteremtéséhez (Borlaug 2007). Ezzel szemben a kisléptékű gazdálkodók és a mezőgazdasági mozgalom szereplői által képviselt élelem-önrendelkezés narratíva az ökológiailag fenntartható és társadalmilag igazságos, helyben szervezett élelmiszer-termelés és -fogyasztas fontossagat hangstlyozza (Balazs 2020; Martinez-Torres— Rosset 2014). Az élelem-önrendelkezés mozgalmának növekedésével vált az élelem-önrendelkezés fogalma is egyre átfogóbbá és kiterjedtebbé. A La Via Campesina által 2007-ben Nyéléniben, Maliban szervezett Élelem-önrendelkezés Nemzetközi Fórumon elfogadott fogalom az eddigi legkiterjedtebb. A Nyéléni nyilatkozat szerint az embereknek joguk van arra, hogy más emberekre és a környezetre nem káros saját élelmezési és mezőgazdasági rendszereket határozzanak meg (Nyéléni 2007). A mozgalom egy olyan élelmiszer-rendszert népszerűsít, amelyben a kisléptékű családi gazdálkodók és parasztok agroökológiai módszerekkel helyi fogyasztásra alkalmas élelmet termesztenek (Carlile et al. 2021. Az élelem-önrendelkezés tehát az a tágabb keretrendszer, amelyben az agroökológia és a permakultúra is értelmezhető. Agroökológia Az agroökológia társadalmi mozgalom, az ipari mezőgazdaság alternatíváját kereső gyakorlatok összessége és tudományterület is egyben. Az 1970-es évektől kezdve az agroökológusok a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tételéért dolgoznak, és kutatásuk fókuszába a kisléptékű gazdálkodók tapasztalati agroökolögiai ismeretet ällitjäk (Altieri-Nicholls 2017). Mint fogalom az 1920-as évek végén jelent meg, és eredetileg az ökológiai módszerek alkalmazását jelentette az agronómia területén (Wezel et al. 2009). Az 1970-es években, amikor már láthatóvá váltak a zöld forradalom nem várt egészségügyi és ökológiai következményei, a társadalomtudományok (antropológia, etnoökológia, vidékszociológia, fejlesztéstudományok és ökológiai közgazdaságtan) felé tágult az agroökológia fókusza (Altieri-Nicholls 20179. A léptékek tekintetében is egyre inkább tágult az agroökológia vizsgálati területe. Kezdetben a parcella és a szántóföld, majd a farm és a teljes agrár-ökoszisztéma, mára pedig, elhagyva az egy konkrét térbeli léptéket, az élelmiszer-rendszer teljes egészét több léptékben vizsgálja (Wezel et al. 2009: 513). Az agroökolögia holisztikus, tudományterületeken átívelő irányzatként való értelmezése nem elterjedt Magyarországon (Balázs-Balogh-Réthy 2021. Csupán az agrár-öko
