Seite 221 [221]
OCR
AZ ÉLELMEZÉS MINT GLOBÁLIS KIHÍVÁS 219 gató sajátos gazdaságszerkezet és társadalmi formák nélkül. Mint minden esetben, az élelmiszer előállítása, feldolgozása és kereskedelme egy komplex társadalmi-gazdasági rendszerbe ágyazódott és annak megfelelően működött. A hagyományos parasztság léte, a paraszti közösségekre alapuló társadalmi rend a történeti kapitalizmus formaváltozásai nyomán azonban világszinten fokozatosan eltűnt, illetve eltűnőben van (van der Ploeg 2008). Az 1960-as években elsősorban Norman Borlaug munkássága nyomán berobbanó ún. , zöld forradalom" az ipari mezőgazdaság világszintű elterjedését jelentette, elsődlegesen az élelmiszer-biztonság jelszava alatt. A Borlaug által képviselt szellemiség a vele szemben felvethető komoly aggályok ellenére a mai napig befolyásos irány. Számos élelmiszer-biztonsági érvelés állítja, esetleg sugalmazza, hogy az ipari mezőgazdaságnak nincs és nem is lesz reális alternatívája. A nincs alternatíva" típusú érvelés összecseng az 1970-es-80-as években kibontakozó, azóta pedig világszerte szinte egyeduralkodó neoliberalizmus politikai-gazdaságtani doktrínájával. Ezek az összefüggő, párhuzamos folyamatok formálták a társadalmi-gazdasági rendet — és benne az élelmezést — a világ gyakorlatilag minden pontján azzá, amit ma látunk. A változások nyomán kialakult modern mezőgazdaság nemcsak a bennszülött és helyi közösségek puszta létét veszélyezteti, de az ökoszisztémákra, illetve a biodiverzitásra is rombolóan hat, nem számítva az élelmiszer-biztonsági aggályokat, melyek az utóbbi években kibontakozó világszintű válságokban egyre nagyobb publicitást kaptak. Eseti-pragmatikus alternatívák A fentiek fényében nem meglepő, hogy a fenntarthatóság — az 1980—90-es évek óta — a globális kihívásokkal kapcsolatos gondolkodás egyik kulcsfogalma lett. A FAO meghatározása szerint a fogalom a mezőgazdaságban , a természeti erőforrás-bázis olyan menedzselése és megőrzése, valamint a technológiai és intézményi változások olyan irányba terelése, hogy az emberiség szükségleteinek folyamatos kielégítése a jelen és a jövő generációi számára egyaránt biztosított legyen. Ez a fenntartható fejlődés megőrzi a termőföldet, a vizeket a növény- és állatgenetikai erőforrásokat, környezeti szempontból nem káros, műszakilag megfelelő, gazdaságilag életképes és társadalmilag elfogadható" (FAO, 1991. Ebből a meghatározásból is látható, hogy a fenntarthatóság fogalmával vázolt keret meglehetősen tágas, ami azt jelenti, hogy széles azoknak az alternatíváknak a skálája, melyek fenntarthatóságot ígérnek a mezőgazdaságban - a kritikusok szerint szélesebb is a kelleténél. A konkrét termesztéstechnológiai kérdések mellett számos esetben találkozhatunk olyan megoldásokkal, melyek a társadalmi-gazdasági viszonyok radikális átalakítása nélkül is működőképes alternatívákat kínálnak az élelmiszer-rendszerek különböző pontjainak reformján keresztül. Az egyik leggyakrabban tárgyalt és legígéretesebbnek tűnő irány az élelmiszer-rendszerek térbeli viszonyainak módosításán keresztül kíván változást elérni. Az előzőek alapján világos, hogy az élelmezés globális rendszerbe szerveződik.
