Page 220 [220]
OCR
218 MENDLY DOROTTYA — MIHÁLY MELINDA A moore-i gondolat számos tekintetben rezonál a kritikai társadalomelméletek fő tételeivel. Ezekre az elméletekre összességében az jellemző, hogy a kapitalista felhalmozást támogató struktúrákban látják a problémák kulcsát. Az adekvát kritikához tehát az élelmiszerrendszerek rendszerjellegére kell helyezni a vizsgálat fókuszát, valamint azokra a pontokra, melyeken keresztül a globális élelmiszerrendszer a globális kapitalizmust támogatja. Az élelmiszer-rendszer egyik sarkalatos pontja a mezőgazdaság, annak különböző lehetséges működési módjaival együtt. Jelenleg biztonsággal kijelenthető, hogy az ipari (intenzív) mezőgazdaság az a működési mód, ami világszinten dominál. Ennek fő jellegzetessége, hogy mélyen ágyazódik a globális kapitalizmus termelési viszonyaiba, illetve a világkereskedelembe. A modell, bár alapjai már a korai gyarmatosítással felbukkantak, feltételei pedig már az iparosodással kialakultak, csak a 20. század második felében vált valóban dominánssá. A gépesítés, a monokultúrás termesztési mód, a nagyüzemi állattartás, a külső erőforrások (mint a különböző kemikáliák, a fosszilis üzemanyag) nagyfokú használata a kapitalista termelési mód követelményei mentén alakították át a mezőgazdálkodást. Albert Thaer jellegzetes megfogalmazása szerint ,a mezőgazdaság olyan ipar, amelynek az a célja, hogy növényi és állati eredetű termékek előállításával profitot termeljen" (Ángyán 2003). A mezőgazdaság, mely természeténél fogva számos funkcióval rendelkező környezet- és tájgazdálkodást is jelent (hisz ökoszisztéma-szolgáltatások sokaságát képes nyújtani, valamint kulturális, illetve rekreációs funkciókkal is bír), igy ,agrobiznisszé” silányul, melynek egyetlen deklarált célja, mint minden kapitalista vállalkozásnak, hogy profitot termeljen. Mivel ez a termelési mód a tömegtermelést szolgálja hatékonyan, a profit elsősorban a világpiacon realizálódik, azt eredményezve, hogy a megtermelt élelmiszer áruként kapcsolódik be a globális kapitalizmus működésébe. Mindannyiunk számára ismerős példák az olcsó (azaz az előállításhoz kapcsolódó környezeti és társadalmi költségeket meg nem fizető) brazil csirke vagy a kínai fokhagyma, melyek csak jellemző példái egy globalizált rendszernek. A rendszer emberi egészségre, környezetre és a benne található élőlényekre gyakorolt káros hatásai az utóbbi időben egyre szélesebb körben kapnak figyelmet. Mindemellett azonban fontos látni a történeti dimenziót is, hiszen a szisztematikus folyamatok időben és térben is viszonylag jól lehatárolhatók. Bár az élelmiszer termelése és kereskedelme már a globalizáció legkorábbi szakaszainak is kulcsfontosságú tényezője volt, gondoljunk csak a cukor vagy a gyapot klaszszikus példáira (Mintz 1980), a világ mezőgazdasági termelése a 20. század közepéig a hagyományos modell szerint működött. Ez a modell, bár alapját képezte néhány olyan környezeti szempontból káros gyakorlat, mint pl. a szántás, számos tekintetben környezetbarátabban működött. Szinte nem keletkezett hulladék, a növénymaradványok, különféle melléktermékek hasznosultak, azaz zárt anyagés energiaáramlás jellemezte, a rendszerbe pedig belefértek a mezőgazdálkodásra használt tér egyéb (biológiai és tärsadalmi) funkciöi is (Angyän 2003). A mezögazdaság hagyományos modellje azonban nem tudott volna létezni az azt támo
