Oldal 219 [219]
AZ ÉLELMEZÉS MINT GLOBÁLIS KIHÍVÁS 217
sához is (Mészáros 2017). Az élelmezés, illetve a mezőgazdaság globálisan az
üvegházhatású gázok kibocsátásának negyedéért felelős (Poore-Nemecek 2018),
míg a Föld lakható területeinek felét a mezőgazdaság használja (Ritchie-Roser
2019a). Világszerte az édesvíz-felhasználás 7090-a a mezőgazdasághoz köthető
(FAO 2011), míg az ágazat a vízkészletek szennyezésének 7896-áért felel (Poore—
Nemecek 20189. Jelenleg a Földön élő emlősök (az embert leszamitva) 94%-a
haszonállat, a veszélyeztetett fajok túlnyomó többsége esetében pedig a mező¬
gazdaság a veszélyeztetettség okai között szerepel (Potts et al. 20179. A fent kiemelt
adatokon túl statisztikák széles köre támasztja alá, hogy élelmiszer-rendszereink
jelenlegi működése globálisan az ökológiai válság egyik kulcstényezőjeként
kezelendö (Ritchie-Roser 2019b).
A fentiek mellett ma mär az is vilägos, hogy a 21. szäzadban värhatö globälis
élelmiszerhiány és az ehhez közvetlenül kapcsolódó válságok az élelmezést az
évszázad kulcsproblémájává teszik. Ebben a fejezetben ennek az összetett terü¬
letnek a problémáit igyekszünk globális keretben vázolni, egy rövid történeti
áttekintés, valamint az elméleti alapfogalmak bemutatása segítségével. Ezek után
számba vesszük azokat az eseti-pragmatikus, illetve rendszerszemléletű megol¬
dásokat, melyekkel az emberiség az élelmezés kihívásait próbálja megoldani.
Nézőpontunk fontos eleme, hogy az élelmezés problémáihoz az utóbbi módon,
azaz rendszerszinten kell közelíteni ahhoz, hogy valódi megoldásokat alakíthas¬
sunk ki. Ennek megfelelően fontos az egymással párbeszédben álló, jól kombi¬
nálható rendszeralternatívák számbavétele, valamint elhelyezése a globális prob¬
lémahalmaz megoldásegyüttesében.
A probléma keretezése
Hogyan azonosítsuk tehát a problémát úgy, hogy az a lehető legmélyebb megér¬
tést szolgálja? Vajon ha abból az egyszerű és számunkra is kézzelfogható tapasz¬
talatból indulunk ki, hogy az élelmiszerek folyamatosan — az utóbbi időben pedig
kimondottan drasztikusan — drágulnak, megragadhatjuk-e a lényeget. A válasz
erre csak részben pozitív. Míg a drágulás főleg az alsóbb osztályok esetében az
élelmiszerhez való puszta hozzáférés lehetőségének szűkülését jelenti, ha Jason
Moore éleslátó megközelítését alkalmazzuk, láthatóvá válik, hogy az élelmiszerek
relatív olcsósága semmiképpen sem tekinthető adottnak vagy magától értetődő¬
nek. Moore munkássága rávilágít, hogy az élelem mint olcsó erőforrás egy konk¬
rét társadalmi-gazdasági szerveződés sajátossága és egyben tartóoszlopa. Fő
állítása, hogy a kapitalizmus a gazdaság, a társadalom és a környezet megszer¬
vezésének egy olyan történeti formája, amely négy olcsó erőforrás rendelkezésre
állásán alapul (Moore 20109: az energia, a nyersanyagok, a munkaerő és az élel¬
miszer , olcsósítása" kellett ahhoz, hogy a társadalmak (és a kOrnyezet) megszer¬
vezésének ez a történeti típusa egyáltalán kialakulhasson. Az tehát, hogy jelenleg
az élelmiszerek — és a többi tényező — számottevő drágulását tapasztaljuk, magá¬
nak a kapitalizmusnak mint komplex történeti rendszernek a válságát jelzi.