Page 218 [218]
OCR
AZ ÉLELMEZÉS MINT GLOBÁLIS KIHÍVÁS Mendly Dorottya — Mihály Melinda Bevezetés A 21. században a globális politikai napirendet a gyakran , globális kihívásoknak" nevezett problémák határozzák meg. Ezek sajátosságai, hogy más-más formában ugyan, de bonyolult összefüggésrendszereik révén a világ minden pontján éreztetik hatásukat. Kezelésükhöz az egyes politikaterületek sokféle szereplőjének többé-kevésbé összehangolt munkája szükséges, a földrajzi léptékek széles skáláján — világszinten, kontinentális, makroregionális, állami és helyi szinten is. Az élelmezés előkelő helyet foglal el a globális kihívások között, melyek megoldása a fent körülhatárolt összehangolt politikai munka — az úgynevezett globális kormányzás - fókuszában áll, hiszen az élelem biztosítása vitán felül az emberiség fennmaradásához közvetlenül szükséges tényező. Az, hogy a Föld minden lakója számára rendelkezésre álljon elegendő, tápláló, biztonságos élelmiszer, önmagában komoly kihívás az élelmezést biztosító globális rendszerek számára. Ha pedig az élelmiszer-rendszerekkel (Ericksen 2008) szemben támasztott további lehetséges követelményeket (pl. a kulturálisan is megfelelő, vagy társadalmi, illetve környezeti értelemben fenntarthatóan, esetleg kimondottan regeneratívan előállított élelmiszer biztosítása) is vizsgáljuk, , kihívásként" hivatkozni erre a problémahalmazra már-már eufemizmusnak hat. Ahogy a levegőt és a vizet, úgy az élelmet is a bioszféra szolgáltatja számunkra a Földön. A globális élelmezési rendszer rendkívüli mértékben alakítja át Földünk felszínét és ökoszisztémáit (Takács-Sánta 2008), emellett azonban azt is meg kell állapítani, hogy nem csupán alakításról, hanem a bioszféra súlyos károsításáról van szó (Houtart 2010; Manning 2000; McMichael 2013; Weis 2007). Mint a többi globális kihívás megoldása esetében, a , fenntarthatóság" tehát ezen a téren is minimális követelmény. Az utóbbi évtizedek kutatási eredményei azonban világosan rámutatnak, hogy a fenntarthatóság fogalma a mezőgazdaság, illetve az élelmiszer-rendszerek (ideértve az őket fenntartó és működtető társadalmi és gazdasági struktúráka0 mély átalakítása nélkül egyre inkäbb kiüresedik. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint világszinten 3033 millió hektár jó minőségű gabonafölddel rendelkezünk, ez a szám folyamatosan csökken a talaj eróziója, túlhasználata és kiszáradása miatt. A mezőgazdaság jelenleg domináns rendszerei hozzájárulnak a természeti károk széles köréhez (sivatagosodás, erdőirtás, biodiverzitás csökkenése, vízszennyezés- és túlhasználat stb.), valamint a vidéki népesség életfeltételeinek rohamos romlásához, ezen keresztül pedig a társadalmi viszonyok általános erodálódá
